Versolvas • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Versolvas

 

Oh, lírai,
szarka-izmos gondolat,
veretes jellem rajza nő,
és cikáz az égből lehívott
villámcsapás, mi ér, ha él,
vagy éppen elhaló a szó,
s még hallatszik benne a jó,
és eszembe vésődik
az az egyszeri délután,
amikor kiérdemelt, méltón
szívembe erőset mart,
és három rőfnyi sorral
odébb ámulatba ejtett,
s csupasz ideget fagyasztott
a leszúrt rittberger kemény,
hátrafelé forgó hideg szele,

hogy ne lépjek tovább,
pont ott a jó megérkezés,
és közel az értés, valahol.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Versolvas”


  1. Sziporkázóan fényes, éles, pontos vers. Gratulálok.

    Hozzászóló: Nászta Katalin | 2021. április 8., 14:22
  2. Igazán jól esnek dicsérő szavaid,mindig ránk fér,köszönöm!
    Éva

    Hozzászóló: Verebi Éva | 2021. április 9., 07:42

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés