(Aphrodite’s Child)
Az idő által tarkára foltozott lélekrongy ráncos útvesztőiben
vesznek el a rég elsírt könnycseppek
ott lelve örök nyugodalmukat
A szerelemért és mindenféle reményekért kiontottak
a meghaltak kihűlt arcaira záporként zúdulók
ott adnak egymásnak elkésett randevúkat
Ne mondd, hogy az eső nem könnyek zuhataga
amikor nincs másik kiátkozottal együtt zokognod
pattogó cseppjeivel ő simogatja meg kihülő elnyűtt arcodat
mindenért, amit elszenvedtél, és A Mindenedért, akit szerettél
s könnyeidből eső, az esőből meg könnycseppekké válik
a múlt légyott-mámoraiban eltévedt tompa hangú tavasz
„Eső és könnyek, ugyanaz mindkettő”
De ha süt a Nap nem sírhatsz,
mert az esőt megalázod…
„Eső és könnyek, ugyanaz mindkettő”
De ha rád ömlik sem sírhatsz
mert a Napot megalázod…
Hozzászólások