János érsek furfangja
1213-ra a magyar főurak jelentős része összeesküvést szervezett a királyné, II. András első felesége, Meráni Gertrudis ellen. Bánok, országnagyok, főpapok szervezkedtek az idegen hatalmasok túlsúlya ellen. Minden bajok fő okozóját Gertrúdban látták.
Amikor János esztergomi érseket is be akarták vonni az összeesküvésbe, ő a következőt írta nekik: Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico.
A magyar fordítás: A KIRÁLYNÉT MEGÖLNI NEM KELL FÉLNETEK JÓ LESZ HA MINDENKI EGYETÉRT ÉN NEM ELLENZEM
A dodonai mondat azért ravasz megfogalmazás, mert attól függ a mondatok értelme, hogy hova tesszük a vesszőket és a pontokat.
Az összeesküvőket támogató mondat: A KIRÁLYNÉT MEGÖLNI NEM KELL FÉLNETEK. JÓ LESZ. HA MINDENKI EGYETÉRT, ÉN NEM ELLENZEM.
Az összeesküvőket ellenző mondat: A KIRÁLYNÉT MEGÖLNI NEM KELL. FÉLNETEK JÓ LESZ. HA MINDENKI EGYETÉRT, ÉN NEM. ELLENZEM.
Gertrúd királyné 1213. szeptember 28-án Pilisszentkereszten nagy ünnepséget szervezett. Az összeesküvők a pilisi erdőben aznap meggyilkolták. Ezt a történetet dolgozta föl Katona József drámája és Erkel Ferenc operája, a Bánk bán.
Robbantások, csúszkálások
Nem bírok kifogyni a csetényi emlékekből. Amilyen áldott jó gyerekek voltunk, az kész csoda, hogy nagyjából épségben megértük a felnőtt kort. Ha a szüleink csak a századát megtudták volna viselt dolgainknak, már az felért volna egy komplett idegbajjal. Szerencséjük volt. Meg nekünk is. Kétségtelen, hogy mind közül a legveszélyesebb a II. világháború épségben itt maradt lőszereinek és robbanóanyagainak felrobbantása volt.
Akik katonásdit játszottunk, közülünk rajtam kívül nem sérült meg senki. Én egy kisebb aknaszilánkot kaptam a bal szárkapocscsontomba, amit a bicskámmal szedtem ki, nehogy Apám, mint orvos és tartalékos főhadnagy észrevegye. (Nagy élmény volt. Megkönnyeztem.)
Télen, a földeken lévő kenderáztatók jegén csúszkáltunk. Nem volt ritka eset, mikor korábban kezdtük el az akciónkat, és a vékonyabb jég beszakadt alattunk, mi meg zsupsz, derékig bele a jeges vízbe. Hazamentünk, száraz ruhát váltottunk, aztán önfeledten csúszkáltunk tovább. Egy köhhentés nem sok, annyi sem lett belőle. Évekig még nagykabátom se volt, de minek is?
Abban nem tudtam volna rendesen mozogni. Sapka, sál? Az volt ugyan, de legtöbbször nem hordtam. Pedig a bakonyi telek nem vicceltek akkoriban.
Hozzászólások