Végső utak • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Végső utak

 

Sokféleképpen marad magára az ember,
hogy aztán végül egyedül induljon el az
utolsó útra, mikor majd érte ring tova
Kháron ladikja. Elnézem a síró öregembert,
aki egyre csak mondja: elment a mama!
Panaszosan sír a hangja, pedig tudom, hogy
nem az anyját siratja, hanem az asszonyt,
akivel a fél életét végig civakodta, s most
mégis csupa fájdalom, és panasz, mert
elment a mama, az asszony magára hagyta!

 

2021 03 10

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Végső utak”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés