Új-Zéland – 8. Utazás a Déli-sziget varázslatos tájain • Hetedhéthatár

Nagyvilág

Új-Zéland – 8. Utazás a Déli-sziget varázslatos tájain

Paradicsomi táj a Tekapo-tó partján

A Csendes-óceántól Christchurch érintésével a magas hegyek felé vesszük az útirányt. Sok helyen fogunk megállni rövid időre a semmihez sem hasonlítható szépségű tájon. Elsőként az angol települések hangulatát idéző Geraldineben tartunk pihenőt. Ez az utolsó nagyobb település a Déli-Alpok felé vezető úton, vendéglők, ajándékboltok sokasága várja a turistákat; különös látványosság a huszadik század elején épült, ma is változatlan formában álló mozi épülete.

Útközben

Némi utazást követően a varázslatos szépségű Tekapo-tóhoz érünk. A tó partján, amíg a szem ellát, virágzó csillagfürt mező terül el. A közelben áll az 1935-ben, terméskőből épült Jó Pásztor templom. Oltára mögé szokatlan módon nagy üvegablakot építettek be. Nem véletlenül, hiszen rajta keresztül igazi paradicsomi tájat láthatunk.

A Pukaki-tónál

A Déli-sziget bővelkedik szebbnél szebb, magas hegyek övezte tavakban. A Pukaki-tónál is érdemes megállni, a legszebb látványt nyújtó pontoknál kiépített parkolóhelyek vannak. Ilyen többek között a Perer’s Lookout. Az a hihetetlen, hogy a látnivalók nem elszórtan helyezkednek el, hanem az út folyamán bárhova nézünk, folyamatosan szép minden. Nem lehet betelni a táj látványával.

A Hooker-gleccser, háttérben a Mount Cook

Miután megérkeztünk Új-Zéland legmagasabb hegye, a Mount Cook, helyi nevén Aoraki közelébe, túrázni indulunk. A hegység az európai Alpokéhoz hasonlít – korát, kialakulásának módját és formakincsét tekintve egyaránt. A 3000 méter fölé emelkedő hegyeket örök hó borítja, a völgyek irányába gleccserek csúsznak lassan lefelé. A túra során két ilyen jégfolyamot tekintünk meg: a Mueller és a Hooker gleccsereket. Utunk helyenként mocsaras vidéken vezet át, itt fapallók segítik a haladást. Az összeszűkülő völgyek, szurdokok felett függőhidakon kelünk át.

Mount Cook „liliom”

Különleges, csak itt élő növényeket láthatunk az út mentén, többek között a Mount Cook liliomot – melynek elnevezése téves, mert valójában ez egy fehér virágú boglárkaféle. Az erős szélben gyorsan úszó felhők mögül időnként kibukkan a Mount Cook 3753 méter magas csúcsa. Visszaúton kis kitérőt tehetünk, egy hegygerincre felkapaszkodva megpillanthatjuk a Tasman gleccsert. A „mi Alpokunktól” eltérően ez teljesen érintetlen vidék, nincs telerakva sífelvonókkal, villanyvezetékekkel; ide viszonylag kevesen látogatnak el, a tömegturizmus nem csúfította el a tájat.

(A szerző felvételei)

Következő rész


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS