Hajdan nem volt fals átirat,
szívekben élt a fő erény,
gyertya égett, meg áhítat,
és költőt szült a költemény.
Védte, mint sasát a szikla,
körmén vérzett minden sora,
összevert rím volt a szikra,
bár nem mindent értett kora.
Fény törik, az ég kék opál,
nem fogja porladó idő,
kétely mossa, s hazug morál,
de korok mocskából kinő.
Hozzászólások