Bölcseleti-misztikus próza – 45. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Bölcseleti-misztikus próza – 45.

 

Átvállalás

 

Mária és Magdolna ikertestvérek voltak, és viszonylag késői jövevények egy köztiszteletben álló, sokgyermekes családban, ahol a szeretet, a derű és a harmónia az igaz istenhit kiapadhatatlan forrásából táplálkozott – a szülők szavaival élve. Ez a hit teljesedett ki és szilárdult meg a gyermekek lelkében is a neveltetésük során, mintegy tartóoszlopává lett egyre formálódó jellemüknek, egyéniségüknek, és olyan erényekben vetült ki, mint az őszinteség, szerénység, tisztelettudás, együttérzés, segítőkészség, önzetlenség. Végül ezen erényekkel – több más mellett – felvértezve hagyták el sorra a szülői házat, és kezdtek önálló életet, annak rendje és módja szerint.
___Mária is erre készült, a felnőttkor felé közeledve mind lelkesebben, hosszas ábrándokba merülve olykor-olykor. Erényeit tekintve kitűnt a testvérei közül áldozatkészségével. Népes családot akart, követve a szülei példáját. Magdolna azonban jóformán még gyermekként eltökélte, hogy Isten szolgálatának fogja szentelni az életét. A szülőket büszkeséggel töltötte el az elhatározása, és remélték, hogy nem fog elállni tőle. Meggyőződéssel hitték, hogy áldozatának fejében – hiszen lemond a földi boldogságról – a család több emberöltőre oltalmat kap majd a Teremtőtől. Valamennyi testvére közül őt érintette meg legmélyebben a templom áhítata, a szentmise ünnepélyessége, az orgonamuzsika és a szenténekek varázsa, és ő volt a legfogékonyabb a prédikációkra, a Biblia tanításaira és példázatainak üzenetére. Csodálattal töltötte el a Megváltó alakja, keresztre feszítésének a története pedig valósággal megrendítette, és homályos bűntudatot táplált a lelkében. Attól fogva, hogy nagylánnyá érett, mindinkább idegenkedett a saját testétől, mindinkább fölöslegesnek, tehernek érezte. Gyakran tartott szigorú böjtöt, egyre zárkózottabb lett, és hovatovább minden szabad idejét lelki gyakorlatokkal és imádkozással töltötte. Meg akart halni, és minden este azért fohászkodott Istenhez, hogy szólítsa magához, mielőtt betöltené a tizennyolcadik életévét. A titkát azonban csak Máriával osztotta meg, és csak az utolsó napon, amikor testi és lelki állapotából, meg az előző éjjel látott álmának üzenetéből teljes bizonyossággal tudta, hogy azon az éjszakán fog meghalni. Mielőtt elköszöntek volna egymástól, hogy aludni térjenek, akkor közölte vele.
___– Ugyan, ne butáskodj! – intette le Mária, szúrós szemmel nézve rá, haragot színlelve. – Te fogsz ébreszteni engem holnap reggel – mondta aztán derűsen, miközben megölelte, s azzal el is vonult a szobájába.
___Sehogy se jött álom a szemére. Lassan fogta fel, hogy a testvére komolyan mondta, amit mondott. Hogyan is tréfálhatott volna ilyesmivel? Egyszeriben megvilágosodott előtte addigi viselkedésének a háttere. Biztosra vette most már, tudta, hogy meg fog halni, és kétségbe ejtette, hogy semmit se tehet érte. Illetve csak annyit, hogy imádkozik. Imádkozott hát. Fohászkodott, könyörgött Istenhez, hogy ne szólítsa magához. Hogy szólítsa magához inkább őt. Nagy sokára aludt el.
___Isten meghallgatta a könyörgését…
___Magdolna hetvenöt évre rá halt meg. Boldog családi életet élt, hét gyermeknek adott életet, és kilencedik dédunokájának a világra jöttét is megérte. Szentképként őrizte néhai ikertestvére fényképét az imakönyvében.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Bölcseleti-misztikus próza – 45.”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés