Huka Falls
Mai programunk a legek jegyében telik. Felkeressük Új-Zéland egyik leglátványosabb vízesését, az ország legnagyobb tavát, az ország legszárazabb vidékét, és nem utolsósorban a legismertebb hegyeket: a Ruapehu hófödte csúcsait.
A Taupo-tó partján
Rotorua vulkáni vidékétől dél felé haladunk. Elsőként a Huka Falls vízesésnél állunk meg. A gránitsziklák között 15 méteresre összeszűkülő Waikato folyó türkizkék vize leírhatatlan energiával rohan előre, másodpercenként 220 köbméter vizet szállítva, mielőtt eléri a sziklafelszín peremét, ahol óriási robajjal zúdul alá.
Új-Zéland legnagyobb tava az északi sziget közepén elterülő Taupo-tó. Létét a vulkanizmusnak köszönheti: vize egy 26 ezer évvel ezelőtti hatalmas erejű vulkánkitörés óriási kráterében, (kalderájában) gyűlt össze. Vízfelülete közel azonos a Balatonéval. A tó partján különleges kőzetet gyűjthetünk, horzsakövet. A vulkánkitörés nyomán a tóba hullott lyukacsos szerkezetű, könnyű kövek fennmaradnak a víz színén, így a hullámzás következtében jutottak ki a partra.
Turangi
A tó partján felkeressük Turangi települést. Igazi, a szó szoros értelmében vett kertváros, földszintes fa épületekkel, rengeteg virággal, bárminemű hivalkodás nélkül.
Turangiból az 1-es úton folytatjuk utunkat. Ez az ország legszárazabb vidéke: sivatag, néhány apró, szárazságtűrő cserjével, kopár dombhátakkal. A háttérben hamarosan feltűnnek a magas, hófödte hegyek Új-Zéland egyik jelképével, a szinte tökéletes kúp alakú Ngauruhoe 2287 méteres csúcsával. Mint a világon minden különleges természeti képződménynek, így ennek is van legendája. Valamikor réges-régen, az Istenek korában, sok hegy élt egymás mellett a Taupo-tó körül. Közülük legnagyobb a Ruapehu, a Taranaki, a Ngauruhoe és a Tongariro volt. Tongariro beleszeretett a kicsi Pihangába, majd elvette feleségül őt. Taranaki szintén szerette Pihangát, mire Tongariro nagy haragra gerjedt, és félelmetes lángjaival elüldözte maga mellől Taranakit nyugat felé. Ahogy menekült, mély és hosszú árkot hagyott maga után. Ebben az árokban folyik ma a Wanganui vize.
Vadnyugati hangulat: Bulls
Ahogy haladunk dél felé, a sivatag szinte varázsütésre véget ér, a kopár tájat üde zöld rétek váltják fel, legelésző birkákat láthatunk, igazi paradicsomi tájjá változik a környék. A váratlan élmények sora folytatódik, amikor áthaladunk egy-egy kis településen. Mintha az amerikai vadnyugaton lennénk! Bullsban meg is állunk körülnézni, ahol meggyőződhetünk arról, hogy ez nem díszletváros, az utcákon egyemeletes, többnyire fa épületek, a földszinten üzletekkel, az áthaladó vándorok számára pihenést nyújtó nosztalgiaüzletekkel, vendéglőkkel, kiállításokkal. Miután „szétnéztünk a vadnyugaton”, folytatjuk utunkat a főváros, Wellington felé.
(A szerző felvételei)
Hozzászólások