ha lehunyom a szemem az összes víz vérré válik körülöttem látom magam ahogy itt a fürdőkádban ülök vörös a fürdővíz vérben ülök ellep a vér bevörösödik a bőröm a szemem a hajam a körmeim de még a szempillám is és a törülköző is csupa vér amiben megtörülközöm és amikor fogat mosok ömlik a vér a számból amint öblítek többször is öblítek jó alaposan ahogy mama tanította már a mosdókagyló is csurom vér az egyiptomiakra gondolok meg a hét csapásra meg mózesre és gyorsan keresek egy pálcát amivel kettéválaszthatom az összes vörös vizet de közben tudom hogy ez lehetetlen mert Isten nem nekem adott felhatalmazást és ez amúgy sem a vörös-tenger hanem a hét csapás amikor a vizek vérré válnak és a hét csapást nem lehet szétválasztani ki hallott már ilyen ostobaságot mondja a hittanos klári néni aki egy cseppet sem véresen áll itt a járda szegletén hanem hófehér ruhában akár egy angyal és én azon gondolkodom miért jött rám ez a veszedelem mi okozta hogy épp ebben a pillanatban merültem vérbe ebben a véres pillanatban ami olyan akár egy horrorfilm ahol a lábnyomaim is véresek ahogy haladok ezen a kihalt utcán és közben az jut az eszembe hogy milyen jó nem is vagyok lúdtalpas nagyon szép íves a talpnyomom még örülnék is ennek ha nem lenne véres most látom csak hogy az úttest is véres tengerré válik ahol két cápa körözve vicsorog rám a vérszagra úsztak ide már egészen közel vannak hozzám szinte karnyújtásnyira és nem jön senki hogy segítsen pedig most kéne gyorsan még mielőtt teljesen szétmarcangolnak még mielőtt befalnak mint azt a férfit abban a filmben amit soha többé nem akarok megnézni most pedig amint ezen gondolkodom megszólal egy ördögi hang amire fölfakadnak minden vizek forrásai vagyis miket is beszélek jó is lenne de sajnos vérforrások bugyognak a föld alól a földből az egekből és széltében hosszában mindenhonnan és bűzlik minden a vérszagtól elég gyorsan alvad még az a szerencse hogy épp jön klári néni a szokásos vakítóan fehér ruhájában a szokásos vakítóan fehér mosolyával és nem is egy klári néni jön hanem egyből hét mintha egypetéjű ikrek lennének mindannyian fehér ruhában mosolyognak angyali mosolyukkal kórusban mesélik a hét csapásról szóló történetet és a hangjuk épp olyan mint sok vizek zúgása
végre víz
Hozzászólások