Párizsi séták • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Párizsi séták

 

6. Párizs legrégibb étterme

 

A Tour d’Argent nevű éttermet népszerűsítő képen az alábbi aláírás olvasható: „Párizs legrégibb étterme 1582”. Jóllehet a „legrégibb” jelzőt más éttermek is cégtáblájukra írják, valójában mindegy, hogy a legrégibb vagy az egyik legrégibb étteremről van szó.

 

A Tour d’Argent hirdetése 1936-ból

 

Amikor azt olvassuk, hogy XIV. Lajos király Versailles-ból utazott kíséretével Párizsba, hogy megízlelje a Tour d’Argent ínyencségeit, hogy Richelieu bíboros ide járt elfogyasztani kedvenc szilvás libáját, hogy itt kortyolta forró kakaóját az irodalmi levél műfajának híres írónője, Madame de Sévigné, hogy Napóleon főszakácsa felügyelte konyháját, máris kíváncsiak leszünk a több mint négyszáz éves vendéglő történetére. Ha hozzátesszük, hogy a magát Párizs legrégibb vendéglőjeként hirdető intézmény ma is működik, és bárki megebédelhet az elegáns helyen − már amennyiben van 340 eurója egy étkezésre −, igazán érdemes egy kicsit elidőznünk a francia főváros eme kuriózumánál.

1582-ben egy Rourteau nevű híres és gazdag szakács elhatározza, hogy nyit egy vendégfogadót, amelynek konyhája a legelőkelőbb urak ízlését is kielégíti. Párizs mai 5. kerületében, a Szajna és a Collège des Bernardins között megépíttet egy reneszánsz stílusú, csillogó kövekből álló tornyot, csodálatos kilátással a Notre-Dame-ra.

 

A Tour d’Argent elhelyezkedése

 

Az épület színéről elnevezték Hostellerie de La Tour d’Argent-nak (Ezüst Torony fogadó). A fogadós tervei olyannyira beváltak, hogy IV. Károly király vadászatai során minden alkalommal itt fogyasztotta el kedvenc tyúklevesét. Ezt a szokását képeken is megörökítették.

 

IV. Henrik és a tyúkleves

 

A tyúkleves receptjét azóta is a király portréjával közlik a szakácskönyvek.

 

A tyúkleves receptje

 

Hogy ne piszkítsa be étkezés közben a hófehér nyakfodrot, IV. Henrik – először életében – villát használt. A király, akitől a „Párizs megér egy misét” mondást is származtatják, népszerűségének növelése érdekében − az anekdota szerint − azt kívánta, hogy vasárnaponként minden francia fazekában egy tyúk főjön. A baj ezzel a mondással csak az a baj, hogy azt nem tudta megmondani, hogyan kell kívánságát végrehajtani egy olyan országban, ahol éhínség uralkodott hosszú idő óta. Így a jámbor kívánság a meg nem tartott ígéret szinonimája lett.

A felvilágosodás korában a Tour d’Argent a francia konyha büszkesége. A francia forradalom alatt a Bastille-tól nem messze lévő épületet a forradalmárok feldúlják, és az étterem bezár. Megnyitása után a 19. század folyamán neves költők, írók törzshelyévé válik. Georges Sand, Alfred de Musset, Honoré de Balzac látogatják.

1911-től az étterem tulajdonosa André Terrail. Modernizálja éttermét, és főszakáccsá az egyiptomi király volt szakácsát, François Lespinas-t teszi meg. Az étterem a világ egyik leghíresebb gasztronómiai kuriózumává lesz, amit olyan hírességek látogatnak, mint Marcel Proust, Salvador Dalí, vagy Jacqueline Kennedy-Onassis. 1922-ben Terrail megvásárolja a szomszédos épületet, és 1936-ban a hatodik emeleten kialakítja a Szajnára és a Notre-Dame-ra nyíló panorámás éttermet.

 

Kilátás az étteremből

 

1940-ben a nácik elfoglalják a környéket. André Terrail fia, az akkor 23 éves Claude, hogy megmentse a felbecsülhetetlen értékű, 500.000 palackot tároló borospincét, annak nagy részét befalazza, egy kis részt szabadon hagyva, hogy megtévessze a nácikat. A csel sikerül, így a palackok nagy része megmenekül.

 

A Tour d’Argent borospincéje

 

1947-ben Claude Terrail örökölte meg a vendéglőt. „Úgy vezetem a Tourt, mint egy színházat. Én vagyok a mindennapi élet rendezője” – mondta. Vendégeit a neves gasztronómus, Brillat-Savarin szavaival kísérte asztalukhoz: „Ha valakit meghívunk, biztosítanunk kell boldogságát, amíg nálunk van.”

2006-ban fia, André veszi át a vendéglő irányítását. A hagyományokat megőrizve, a kor követelményeinek megfelelő üzletpolitikát folytat.

 

André Terrail és étterme

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Párizsi séták”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés