Nincs szabadulás… • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Nincs szabadulás…

 

De jó lenne látni Téged
régi barátom, égbe nyúló fenyő!
Oly vigasztalan vagyok,
erőért hozzád fordulok.

Gerincem meghajolt bár,
a nyolcvan év felmorzsolta erőm,
de a szemem az égig nő
és hozzád emelkedem.

Te nagy voltál és erős,
dacoltál villámmal és széllel,
emléked gyökeret vert szívemben.

Adj erőt, hogy szembe szálljak
e világban dúló gyűlölettel, hazugsággal,
mely a fiatalság lelkét zúzza szét.

A te terhedet lerázta a vihar,
s az ágaidról felreppent madárdal.
Kiderült az ég, sugarát szórta a Nap,
de az én madaram befészkelte magát
a szívemben verte fel a tanyát.
Nincs menekülés, nincs szabadulás,
Itt kell élnem, halnom, ez a hazám!

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “Nincs szabadulás…”


  1. A költő GYÓCS IRMI mostani verse… mély sóhaj az elmúlt idő ideáljáról, ki tudott a viharban állva maradni, szép napokon dalolást fakasztani… s bár mára ereje szállva, sóhajtva azt magának, a világban zajló gyűlölködés ellen…a szeretteit szívében hordva éli és reméli, idősen is, itt e hazában, a jót, mint IGAZ EMBER.

    Hozzászóló: Tóth I. Szilárd | 2021. június 18., 21:27

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés