Csoda és Igazság • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Csoda és Igazság

 

Minden élőlény egy csoda.
Az ember is (az is ki ostoba).

Még sejtcsomó csak, de élni akar
még nincs se láb, se kar
végig kell járnia
az evolúció minden garádicsát,
hogy végül elhagyhassa meleg otthonát.

Ha meggondolná még magát,
jön pár fehér ruhás angyal vagy isten,
hogy rajta akár erőszakkal is
segítsen.

Aztán ki erre, ki arra,
mind megbánja százszor,
hogy megszületett, mert
nem álmodott ő az anyaméhben
ilyen világról.
Szülik életre, jajra és halálra?
A nevét ráírják koporsó falára…

Én is csak így jöttem, s csak ennyit éltem.
Vállamon nincsen bűn és nincs semmi érdem.
Csodát nem várok, csoda nincs másban,
csak a születésben.
Az igazság meg…
csak a halálban.

 

 


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS