Veszekedünk, civakodunk,
és nem tudjuk, hogy miért
kergetjük a boldogságot
egy bizonytalan holnapért.
E felbolydult vad világban
a szív békéje messze már,
csak hajszoljuk a milliókat,
és közben az élet tova száll.
Az ember megfejthetetlen talány
titkait kifürkészni oly nehéz,
nem arany a titok kulcsa
elég egy eltévedt falevél.
Elég egy tekintet, egy mosoly,
egy lehulló halk virágszirom,
egy bánatosan lehajtott fej
és a legördülő könny arcodon.
Mégis civódunk és tusázunk,
de rágondolunk-e valaha,
hogy a szívünkben fészkel, ott lakik
a boldogságnak kék madara.
Hozzászólások