Eshető/s/ég • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Eshető/s/ég

 

Elégett tájra most esik.
Az ég egy kilyukadt vödör,
a fűszálak eget lesik,
s gyorsan telik a sok gödör.

Sárrá omlik a sok göröngy,
ahogy a vizet felissza.
Cseppre csepp, mint szétpergő gyöngy,
remény fényét veri vissza.

Csóró kórón zörgő levél,
szúrós fejjel néz az égbe,
hátha a panasza felér,
hogy ennyi tüske mi végre?

Talán a dörgés a válasz:
– Nem vész el senki esendő,
ha mindig talpadon állasz,
véd a nagy csillagesernyő.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS