E zavaros időkben
már nem kereslek
évezredek vakolási
alatt föl alig ismerlek
Téged, hát nyújtózz
le értem a mélybe,
szállj szembe
velem miattam
értem a pocsolyába
hajnalpír ha ismét
jársz közöttünk
az életről önnön
szádból vallani:
miként varrta
önmagára,
torzó ember Éosz-i
túlkapása Tithónosz-i
mélyredőjű sorsát,
és kínzón csúf,
halhatatlan élet ráncokat.
Hozzászólások