A család. Könnyen kimondjuk, nagyjából tudjuk is, mit jelent ez. Egy férfi és nő házasságra lépése, azzal a szándékkal, hogy gyerekük, gyerekeik legyeinek. Szülessenek utódok, ha már ők, mint szülei nem lesznek. Persze ez így nagyon kevés, mert a családnak sokkal több funkciót kell ellátnia azért, hogy kiegyensúlyozottsági minőségben működjön és elássa mindazon funkciókat, amelyre egy család hivatott.
*
Névnapot tartottak Z. Károlyék falusi házukban. Az ünnepelt a családfő volt, aki korban már túl volt az ötvenen. Otthonról hozta ezt a névnap megtartási szokást. Az ő apja is ragaszkodott ahhoz a hagyományhoz, évente egyszer, összeüljenek és megünnepeljék. A mostani alkalom is ezt szolgálta, a meghívottak száma több volt, mint húsz fő. A nagyszobát összenyitották a másik szobával és olyan L-alakban helyezték el az asztalt, így mindenki helyet kapott. Fiatalok is voltak, lányok eladó sorban, fiúk nősülés előtt, a családalapítás küszöbén.
A beszélgetés során szó esett a gyerekekről, hány gyerek szülessen, mikor ideális a család. Megfogalmazódott, hogy kettő, vagy három gyerek legyen. Ez még nem jelent nagy anyagi gondot.
Z. Károly helyeselte ezt a nézőpontot, hiszen neki is három lánya volt. A bizonygatás során mesélt egy olyan családról, ahol a gyerekek számát nem szabályozták. A szomszéd faluban laktak, ahol tizenegy gyerek született.
A fiatalok hevesen tiltakoztak, az nem lehetett igaz. Aztán mégis kiderült, hogy a múlt században, nem volt ritka, ha egy család sok gyerekből állt, nagy családok voltak, sokan, szegények, szűkösen éltek, de közülük a többség értékes felnőtt lett.
*
Mivel a család szinte a kezdetektől létezik, az évszázadok során sok-sok „okos koponya” definiálta a család fogalmát. Ezekben a megállapításokban sok-sok igazság, valós tény rejlik
Íme, az első: – Arisztotelész szerint: „Minden állam családokból áll.”. Ez az úgynevezett „arany léc”, mint a magasugróknál, azonban zajos napjainkban ez a léc mozogni látszik, csak le ne essen.
Az antik világban a család (oikosz/famillia) volt a hivatalos meghatározás. Apa, anya és gyerek, gyerekek, esetleg nagyszülők közössége.
Most amikor – napjainkban – a családot támadások sokasága éri, a Családtudományi Szövetség online előadás sorozatot szervezett, hogy felszínre kerüljenek a családdal, a házassággal, a párkapcsolatokkal kapcsolatos eltérő, ütköző nézetek.
A bölcsek, a tapasztalt emberek, azonban ma is vallják, mind azt, amit Gárdonyi Géza író mondott: „A teljes élet a családi élet, a fészek. Akinek nincs családja, csak fél életet él, mind haláláig, hiányzik neki valami.”
*
Ha az ember visszagondol gyerekkorára, az eltelt évekre, mindig egy fix pont jut az eszébe – ez a család, az otthon. Ha közben az évek során ő maga nem alapít családot, olyan érzés keríti hatalmába, hogy nincs apám, anyám, testvérem és otthonom sincs. Szinte megszűnt az élet.
Ezért mondja : Karen Hawkins amerikai író – „A család az egyetlen horgony, amely megtart a hullámzó tengeren.” Ezt a hánykolódást húzza alá Dennis Mixler amerikai színész, humorista. – „Soha ne fordulj szembe a családdal, mert nem jó magányosan evezni.”
Mindig kell egy menedékhely, Christopher Lasch történész szerint. „A család jelenti a menedéket a szívtelen világban.”
*
A meghatározás szerint azért alapít családot egy férfi és egy nő, házasság során, hogy gyerekük, gyerekeik szülessenek. Így volt ez K. Ferenc és Gy. Piroska életében is. Némi udvarlás után összeálltak, csak úgy. Minek a papír, ha valami összetart bennünket, az biztos, hogy nem az a „fecni papírdarab”. Összebútoroztak, még szerencse, hogy volt a faluban egy régóta lakatlan ház. A tulajdonosok kihaltak, ők pedig fészket raktak.
Aztán, ahogy telt az idő, a fészekalja megtelt gyerekekkel. Az asszony évente, szinte menetrendszerűen szült. Ez addig nem is lett volna baj, de az ember (K. Ferenc) kerülte a munkát, alkalmi esetben, azonnali fizetségért vállalt valamit. Aztán a fizetséggel a zsebében, az ivóban kötött ki. Ott felvértezte magát féktelen energiával és hazatérve móresre akarta ilyenkor tanítani a szaporodó családját. Hangos volt a környék a szirénázó rendőrautóktól, melyek ismerősként fordultak be az utcába. A gyámhatóság is hetente legalább kétszer megfordult a háznál. Mondták: – Viszik a gyerekeket! Erre nagy fogadkozások, könyörgések hangzottak el. Átmeneti szünet következett, a hatóság is emberekből áll, az ő szívük sincs kőből, engedtek. Arra gondoltak, a gyerekek az anyjuk, apjuk, testvéreik közelében élnek, mégis is jobb ez így, mint esetleg az intézet.
Sajnos egy idő után a jóakarat ismét pokollá vált, a hatóságnak hatósággá kellett válnia és a gyerekeknek otthont az intézet adott. Sérülésekkel szenvedték meg a gyermekkort, mind az a szép és szerető, gondoskodó családban való felnövés, nem adatott meg nekik.
*
Egy másik ősrégi tanítás szerint a család, amibe születtünk, csak afféle kiindulási pont. Etetnek, öltöztetnek és vigyáznak ránk, amíg készen nem állunk arra, hogy kilépjünk a világba.
Nem tudom, kitől származik ez a definíció, de fő vonalakban nagy igazságot tartalmaznak.
Az 1400-as évek nagy polihisztora is letette az ő maga megfogalmazását. Leonardo da Vinci szerint: „Gondolkozz, ahogy apád tanított! Élj, ahogy anyád tanított!” A család példamutatása, élete, felfogása így válik igaz útravalóvá.
*
A család kapcsán, beszélünk családfőről. Ő rendszerint a család tekintélyes, legidősebb tagja. Ez az apa, vagy nagyapa, ritkábban az anya. A mi esetünkben a családfőként, T. Irén kényszerült élni, tevékenykedni, közel az ötvenhez. Foglalkozását tekintve takarítónő volt, egy kft-nél. Eddig nem dolgozott, de a megváltozott családi helyzet erre kényszerítette. Hallottak családi eseményeiről, amikor jelentkezett, a személyzetis már ismerte T. Irénke élettörténetét. Benne, szintén, mint anya, nemes empátia volt iránta.
T. Irén, annak rendje és módja szerint férjhez ment K. Jánoshoz. Nem is mert arra gondolni, hogy majd az élet során minden az ő nyakába fog szakadni. Az élet által írt történet szerint szült három szép fiúgyermeket. A gyerekek szépen cseperedtek, iskolába jártak és egy váratlan napon a férjéből kibújt az ördög. Agresszív lett, a rendet sajátos módon ő akarta meghatározni, ha nem ment, akkor erőszakot alkalmazott. Ment ez úgy két évig, a kisebbik gyerek annyira félt az apjától, hogy pszichológushoz kellett járnia. A felhalmozódott fájdalmak, gyötrelmek után segítség nem volt, T. Irénke úgy döntött, elválik férjétől. Persze ez nem ment olyan egyszerűen, tárgyalások sorozata után sikerült különválniuk.
Először albérletben laktak, majd a tanács segítségével egy másfél szobás lakást utaltak ki számukra. T. Irénke dolgozott a Kft-ben, a gyerekeket példás magatartásra nevelte. Nehéz húsz évet kellett végigélnie az életéből, ahol csak a gyerekek voltak a fontosak.
Ma már a két nagyobbik fiú szakmát tanult, a kisebbik túljutott a buktatókon, most fog érettségizni, ács szeretne lenni. T. Irénkét az élet több vonatkozásban próbára tette, azt mondja, ha újból kellene ezt csinálnia, ugyanúgy tenne, mint most.
*
Az alábbi három megfogalmazásnak nincs konkrét szerzője. Elhangzott valahol és az igazságot tartalmazza.
„Ha családról van szó, a szívünk mélyén mind gyerekek vagyunk még. Nem számít, hogy hány évesek vagyunk, mindig lesz egy hely, amit otthonunknak mondhatunk.”
Az összetartozás a legfontosabb az ember életében. – „ Nem mindig a vérrokonunk a családunk, hanem azok, akik ismerik minden titkunkat és így szeretnek minket. És akik mellett végre önmagunk lehetünk.”
A „Szex és New York” című filmben hangzott el: – „Az életben tényleg a család a legfontosabb. Vannak napok, amikor imádjuk őket, máskor szeretnénk titkos árvák lenni, de végül is ők azok, akikhez mindig hazatalálunk.”
*
S. Zsolt ötvenöt éves elmúlt. Az én családom – így egyszerűen. – Hamar felnőttem, pedig jó volt gyereknek lenni. Apám, anyám rendes emberek voltak, ma is élnek, békében megvannak kis falusi házukban. Én hamar elkerültem otthonról, esztergályosnak tanultam és ez a városhoz kötött. Önállóvá váltam és úgy döntöttem, megnősülök. Húsz évesen vettem feleségül Jolánkát. Három gyerekünk született. Ők is önállóvá váltak. Sándor ötvennégy, Péter ötvenkettő, a kis Jolánka ötven éves. És képzelje el, mostanra, ha összeszámolom, hét unokám van. Amikor összejön a család, az valami felemelő érzés. Elképzelheti, ott ülnek az asztal körül tizenöten. Ez csak a szűkebb család, de ha a menyek és a vők is hozzák a szüleiket, teljesen olyan, mint egy lakodalom. Szeretet van, egyetértés, vidámság. Egy rossz szó, ami nem sok, eddig még nem hangzott el. Úgy érzem, ez az én családom, és büszke vagyok mindannyiukra.
*
A család fogalma különböző módon él bennünk. A „Szex és New York” című filmben hangzott el: „A család mindig az első, sosem mondhatsz le róluk. Bármit is tesznek érted, vagy ellened, egyedül bennük bízhatsz.”
Ha keresed, a családodat útmutatóul szolgál Cassandra Clare amerikai írónő szavai: „A család nem ott van, ahová a vér köt, hanem ott, ahol szeretnek. Ott ahol melletted állnak.”
Aztán van egy elképzelésed a családról, és ahogyan telik az idő, ha nem vigyázol, ilyen lesz: – „Azt terveztem, hogy egy férjem lesz és hét gyermekem, de fordítva sült el a dolog” – vélekedett Lana Turner amerikai színésznő.
*
Összegezhetjük, a történelmet is tekintve, a család évszázadok óta létezik, működik, ellátja azt a funkcióját, melyre hivatott. Belőlük épül fel a nemzet, régen is, ma is, meg holnap is. Az idő kerekét a most erősödő „megállítóknak”, nem fog sikerülni, mert a család, az család marad.
Hozzászólások