Néha csak úgy repülnek füzetembe a versek,
mind, ami fáj, mind, ami éget,
nem szép szavak, csillogó rímek,
minden, ahogy mások is élnek.
Néha még vágyom a Napra, a májusi fényre.
Könnyesen nézem a költöző madarak szárnyát.
Én hova szállnék? Szárnyaszegettként
borzongó félelem jár át.
Néha úgy érzem, kiáltani kéne,
mint aki vár a bitóra s kiált
még egy utolsót, egy igazságot,
mitől megrendül s megáll a világ.
Néha a csend csak a vágyam, a béke…
s nem tudok mit tenni érte.
Hozzászólások