A szépség, annak varázsa, bűvölete • Hetedhéthatár

Emberi tényező

A szépség, annak varázsa, bűvölete

(riport) 

A szépség varázsa. Ebben a bűvöletben élünk születésünktől, értelmünk nyiladozásától halálunkig, értelmünk elmúlásáig Talán a csecsemő még nem tudja mi a szép, de csodálkozó tekintetét ráveti minden olyan tárgyra, amelyre először csak rácsodálkozik. Aztán édesanyja először gügyögve, majd jól kiejtett anyai nyelvén mondja, hogy: – Nézd milyen szép bögre, szép kanál, szép kis tányér, ez a te szép ruhád, lefekszünk a szép ágyacskádba, szép álmokat, aludjál szépen! A szépségek tárgyai, fogalmai, számára egyre növekszenek, sajnos az ellenkezőjét is meg kell tapasztalnia, de a pontos döntéshez ez is kell, okvetlenül. Majd csak így lehet életünk során a szépséget, annak varázsában élveznünk, megélnünk. Rodin mondja: – „A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.” Ez rajtunk múlik, mert a világ sok-sok szépségből tevődik össze és ez a legfontosabb. Dosztojevszkij is így látja, amikor a felhalmozódott rengeteg rosszat látva, azt írta: – „A világot a szépség fogja megmenteni!”

*

N. Péter régi álma valósult meg. Több évi megfeszített munka árán vett egy rozoga tanyát és két lovat. Kiköltözött a városból. A tanyát rendbe tette és a lovakkal foglalkozott. Szerette ezeket az izmos, értelmes, különös illatú állatokat. Elbűvölte a „paripa szépsége.”

*

K. Sándor nem véletlenül lett zálogházi becsüs. Mindig vonzotta az ékszer, a gyöngy, a kelme szépsége. Így legalább, ha már birtokolni nem is tudja, de kézbe veheti, forgathatja. Ilyenkor, addig a percig, amíg ki nem mondja a zálogba vétel összegét, élvezheti e tárgyak sugározta varázst.

*

F. Ferenc arra sohasem gondolt, hogy belőle egy jó kritikus, esztéta lehetett volna. Ő józan ítélőképességével, érzékével, ehhez élete során összeolvasott ismereteivel, mindig megtalálta egy film, egy kép, egy regény, egy szobor, egy vers szépségét. Mindig arra gondolt, mennyi szépség van a világon! Ilyenkor elégedett volt és nyugodt.

*

Z. Rozália tanítónő. Egy kis faluban él és az alsó tagozatos nebulókkal foglalkozik. Ő tanítja meg a felcseperedő fiúkat, lányokat ebben a faluban a betűvetésre, a helyes, magyaros szóhasználatra. Szerette a munkáját. Egyszer elgondolkodott, hogy miért is választotta ezt a pályát? A magyarázat annyi volt, mindig vonzotta a magyar nyelv, a szó, az ének, a madárdal szépsége.

*

Sinkovits Imre Kossuth-díjas színművész emlékét nagyon sokan, alázattal és tisztelettel őrizzük. P. Katalinnak, mint rajongónak külön albuma van a művész életéről. Szívesen hallgatja lemezeit, amelyeken verset mond. Őt mindig elbűvöli beszédének, hangjának, kiejtésének szépsége.

*

S. Zoltán apját tekintette példaképének. Apró gyerekkorától mindig ott sertepertélt mellette. Nézte, ahogy a disznókat etette, ahogy fejte a tehenet. Vele ment, amikor a földeken szántott, vetett, aratott. Amikor apja élete, kora-őszbe hajlott, természetesnek tartotta, hogy ő folytatja gazdálkodó tevékenységét. Sok nehézség árán, most a saját nevében műveli azt a húsz hold földet, melyet kárpótlásul megszerzett. Mindig mondta magának: a búza, a gyümölcs, a termés szépségéért érdemes ezt csinálni.

*

T. Tamás Sopronban végzett, erdőmérnöki diplomát kapott. Szülőföldje a nógrádi táj, itt ismerkedett meg az erdővel. Apja az erdészetnél dolgozott, egy motoros fűrésszel vágta az irtásra szánt fákat. Ő természetesnek vette, hogy erdész lesz, apja örült a legjobban, amikor a rektor kézfogása után kezébe vette az oklevelét. Érezte, hogy ettől a pillanattól élete egybekapcsolódik az erdő, a mező, a táj, a természet, a vidék szépségével. Boldognak érezte magát.

*

P. Teréz édesapja vette észre, hogy lánya középiskolás korában mennyire érdeklődik az építészet iránt. Ő maga is egy építőipari cégnél volt művezető. Lánya sokszor vele ment munkahelyére, nézegette a készülő házakat. Aztán nem lepte meg, amikor bejelentette továbbtanulási szándékét, a műegyetemre pályázik. – Miért? – kérdezte tőle apja. A válasz annyi volt: – Építészmérnök akarok lenni és szép házakat, lakásokat akarok tervezni, olyanokat, melyekben jól érzik magukat az emberek.

*

Zs. Zsolt teológiai tanulmányokat végzett, már akkor, amikor felnőtt ember lett. Volt eredeti szakmája is, melyet az iskolai tanulmányok befejezése után szerzett meg. Esztergályosként dolgozott egy járműjavító üzemben. Szabad idejében sokat olvasott. Az igaz, a jellemmel kapcsolatos dolgok érdekelték, ami az emberrel, a lélekkel függött össze. Nem lett lelkipásztor, de az ember jelleme, annak alakulása, a lélek szépsége körüli dolgok, történetek továbbra is érdekelték.

*

K. T. László festőművész. Szívesen rajzol, fest, már korán reggel, vagy késő este, blokkfüzetével járja a természetet. Kedvenc évszaka a tavasz és az ősz, mert ilyenkor a környező táj kiváltképpen színes palettáját mutatja. Képeinek többsége is e témakörben születnek. Már volt kiállítása tavaszi és őszi képeiből. Így összegezte festői ars poétikáját: – Szeretem a hajnal, az este, a tavasz, az ősz szépségét. Ecseteim is ezek színeit viszik szívesen vásznaimra!

*

M. Tibor futballbíró. Először, amikor megszerezte a vizsgát, vidéki barátságos meccseket vezetett. A helyszínre legtöbbször busszal, vagy vonattal érkezett. Ő ma is izgalommal készül minden mérkőzésre, többször áttanulmányozza a szabályokat, hogy ne tévedjen, ne legyen helytelen ítélete. Így is, néha egy-egy vehemens szurkoló csak így illette: – Hülye a bíró! Néha rosszul esett ez a fajta megjegyzés, de a bíráskodást nem hagyta abba, később már harmad, majd másodosztályú meccseken is bíráskodott. Izgalmas mérkőzéseket vezetett. Huszonöt éves bírói sípfújás után megkérdezték tőle, mi volt ebben a jó? Válaszában csak annyit mondott: – Mindig a játék, a verseny szépségében, bűvöletében éltem. Szerettem a focit!

*

Rólunk, emberekről is a szépség jegyében szoktunk – általában – beszélni. Sokszor mondjuk beszédünkben, „az asszony szépsége” elbűvölte őt. De mondjuk ezt férfiről is, „a férfiszépség”-én megütközött. Van női szépség, gyermeki, a leány szépsége. Részletezni is tudjuk, mert megkülönböztethetjük alakjának, arcának, bőrének, hajának, szemének, termetének szépségét. Ezek a szépség jegyek részleteiben is elbűvölnek bennünket. A szerelem pedig a szépség és annak varázsa körül, bűvöletbe is ejt bennünket. Ezt a csodálatos „miliőt”, érzést, Rippl-Rónai József festőművész így fejezte ki: – „A nőket a szerelem nem csak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik”. Életkorhoz is köthető a szépség, sajnos! Elhangzott már sokszor: – „Ifjúság és szépség varázsa, egyesült benne!” Ritkán lehet azonban hallani, hogy valaki öreg korára, még szép maradt. A szépségről negatív értelemben is beszélünk. Eléggé finom az a fajta megfogalmazás, amikor azt mondjuk róla, hogy látszik a „női szépség hidegsége”. A vélemények különböznek: – „A szépség múlandó!” – „A szépség nem tart örökké!” Karinthy Frigyes szerint: – „Szépség üres, mint a halottaké, birtokolt szépség, álarc.” Mikes Kelemen fogalmazása finomabb: – „A kis Zsuzsinak igen fösvényen osztogatták a szépséget.”

*

A szépség és annak varázsa, bűvölete a művészetek alapját képezi. Ez megtalálható az irodalomban (külön a prózában, külön a poétikában), a festészetben, a szobrászatban, a zenében, a filmekben, a fotókon és a művészetek más irányzataiban. A legfontosabbakra azért említsünk példákat, még akkor is, ha ez a válogatás némi szubjektivitást tükröz, esetlegesen. Megpróbáltam, de munkálkodásom eredménytelen maradt. Már csak azért is, mert ez a fajta összeállítás, amely felsorolná a világ legszebb regényeit, verseit, zenedarabjait, festményeit, filmjeit, ez képtelenség. Mindegyikre lehet toplistákat találni (a világ száz leghíresebb regénye, a száz legszebb verse, a legszebb zeneművek, a legszebb festmények, a leghíresebb és szép filmek, stb.), de ezek mind-mind valóban szubjektívek, és hol van az a tévedhetetlen ítélőképességű ember, aki azt mondaná, ez a szép, ennek van varázsa, bűvölete. Az alkotók közül, akik az ókortól napjainkig sorolhatók lennének, ki legyen benne, és ki maradjon ki? Kérdések sorozata, folyamata. Csak az egyén döntheti el, mi szép, mi varázslatos. Gillian Laub fényképész megfogalmazása szerint: – „A szépség a lelkedben van, és a nyugodtságodban és békédben nyilvánul meg.”

*

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS