A férfi kissé zavarodott volt, mikor megállt Szent Péter előtt. Nem csoda: két perce még a születésnapi partiján vett részt családja és barátai körében. A következő pillanatban már egy fékevesztett furgon törte át a kerítését, ami elütötte őt. A furgon egyébként a születésnapi tortáját hozta: epertorta marcipánnal, jó sok tejszínhabbal, pont ahogy szereti, illetve szerette.
Szent Péter elismerően mosolygott:
– Hát, ez szép volt fiam – mondta, majd lepacsizott a mellette álló angyallal. – Ilyet azért ritkán látni.
– Örülök, hogy elnyerte a tetszését, Péter úr. Akkor, most vége?!
– Bizony, fiam, eddig tartott.
– Nem igazság! Ilyen ostoba halállal meghalni! Kárpótlást kérek!
– Nocsak. És hogyan képzeled ezt?
A férfi egy pillanatra elgondolkodott.
– Világ életemben mindig csak vártam és vártam. Vártam a buszt, az elkésett kollégákat, vártam az orvosnál, a hivatalokban, reggelenként a fürdőszoba előtt, és még hadd ne soroljam még, hogy hol. Ha összeadjuk ezeket a perceket, több évet töltöttem el hiábavaló várakozással. Visszamennék és leélném ezt a pocsékba ment időt.
Szent Péter megvakarta dús szakállát, közben ránézett az angyalra.
– Hát végül is, van benne igazság. Ám legyen! Visszamehetsz a Földre – mondta férfinak –, és leélheted azt az időt, amit várakozással töltöttél el, de levonjuk ebből azokat a perceket, melyeket azzal töltöttek az emberek, hogy rád várjanak. Áll az alku?
A férfi bólintott és a következő pillanatban újra ott állt a barátai körében. A tortát hozó furgon újra áttörte a kerítést, de ezúttal kikerülte őt. A kocsi kidöntött egy villanyoszlopot az udvar végén, ami rádőlt a férfire, aki csalódottan állt meg Szent Péter előtt. Immár másodszor.
– Azt mondta, hogy visszamehetek…
– Igen, csak a várakozással telt idődből levontuk, azt az időt, amit várakoztatással töltöttél. A végeredmény pedig mindössze fél perc lett, amit az utolsó másodpercig leélhettél a Földön. Na, gyere, fiam, most már tényleg vége – mondta Szent Péter majd kacagva lepacsizott az angyallal.
Hozzászólások