Mi bajom nékem a világgal?
Kevés, amit belőle láttam.
Mint egy bagoly, odúban, ágon,
csak gondolkodtam a világon.
Tenyérnyi hely, szikrányi élet!
Csak születtem, s már semmivé lett!
Még meg se tudtam, hogy mi-végre,
s azt látom, máris itt a vége.
Alkonyra, éjre elitélve,
hajnalra vágytam, nyári fényre,
de ebből nem lesz semmi már.
Akik megláttok, emberek,
ne bántsatok, legyintsetek:
Huhogj csak, vén halálmadár!
Hozzászólások