Oláh Gábor 14 éve él az Egyesült Királyságban, Manchesterben. Grafikus, ezermester, a MIZU nevű kulturális lap főszerkesztője és a manchesteri Salford Egyetemre jár, nemzetközi kapcsolatok-politológia szakra. Viberen beszélgettünk 2021. december 8-án.
Mi az, ami érdekelhet egy magyart Manchesterben a labdarúgáson kívül, hiszen a városnak két világhírű klubcsapata van? Melyiket kedveled inkább?
Oláh Gábor
Meg kell, hogy mondjam, nem lepett meg a kérdésed. Manchesterrel kapcsolatban többnyire a labdarúgás jut mindenki eszébe. Éppen ezért hadd kezdjem a válaszomat valami teljesen mással! Hátha később ez is beugrik majd az embereknek, ha meghallják az észak-angliai város nevét. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után dr. Schöpf-Merey Ágost, itt talált otthonra és rövid, néhány éves tartózkodása dacára, halála előtt még egy gyermekkorházat is alapított. E kórház jogutódja ma is működik észak-Manchesterben, North Manchester General Hospital néven.
De visszatérve a labdarúgáshoz, Manchester előkelő helyen áll a többi város között és nem véletlenül azonosítják a futballal. A Manchester City és a Manchester United két nagyszerű labdarúgó klub nagyjából 7 km-re egymástól, nehéz eldönteni melyikük a patinásabb.
A Manchester City-t 1880-ban alapították, ők a “kék holdasok” vagy az “állampolgárok-Cityzens” és jelenleg az Etihad stadionban játszanak, ami 55 ezer fős modern stadion. A csapat sokáig egy volt a többi angol klub között, amíg 2008-ban fel nem vásárolta az Egyesült Arab Emírségek-beli Mansour sejk, ezáltal téve a világ leggazdagabb klubjává őket.
Az egyik legnagyobb kritika velük szemben az, hogy dacára a nagyszerű csapatnak, a sikereiknek, mégsem tudják megtölteni a stadiont, sokszor játszanak foghíjas lelátók előtt. Néhány hete, szeptemberben a Lipcse elleni 6:3-as otthoni győzelem után keltett nagy feltűnést Pep Guardiola vezetőedző, aki arra kérte a szurkolókat, hogy a hétvégi Southampton elleni meccsre többen látogassanak ki. A szurkolók zokon vették és röviden annyit válaszoltak, hogy Pep foglalkozzon a csapattal inkább. (Az ominózus meccsen egyébként 38 ezren voltak).
A Manchester United-et 1878-ban alapították, ők a „vörös ördögök”, akik jelenleg az Old Traffordon játszanak az „álmok színházában”, ami 76 ezer néző befogadására alkalmas. A csapat nagyon gazdag történelemmel bír, több ikonikus játékos és edző viselte a klub vörös mezét.
Óvatos becslések szerint kb. 75 millió United szurkoló van világszerte és Afrikáról szóló dokumentum filmekben, harmadik világbeli háborús tudósításokban nem ritka a Manchester United mezes gyerekek, fiatalok látványa sem.
Ha az elnyert trófeákat nézzük, a Manchester United mindenképpen vezet, bár jelenleg a City a sikeresebb klub.
Manchester városa azonban nem csak a legmagasabb szinten, a Premier Ligában ad helyet hatalmas rivalizálásnak, de alacsonyabb osztályokban is.
2005-ben a Glazer család tulajdonossá válása nem csak a United életében hozott nagy változást, de egy új klub születéséhez is hozzájárult. A szurkolók egy csoportja a tulajdonos váltás elleni tiltakozásul megalapította az FC United of Manchestert, amely azóta is a szurkolók tulajdona és jelenleg a 7. osztályban játszik. A csapat saját stadionnal rendelkezik a 4400 ülőhelyes Broadhurst Parkban, amelyet többek között a szurkolók adakozásából hoztak létre. Pénzben nem dúskálnak, de helyette ott van a drukkerek szíve és lelkesedése.
Egy másik csapat, az 1940-ben alakult Salford City Fc amely arról lett híres, hogy 2014-ben a Manchseter United néhány legendája, Nicky Butt, Ryan Giggs, Gary Neville, Phil Neville, Paul Scholes és később David Beckham egyenként 10%-os részesedést szerzett benne. A klub jelenleg a Liga 2-ben játszik a Moor Lane-en, nagy terveik vannak és ezekhez a tervekhez a pénz is rendelkezésre áll. Két csapat, két egymással szöges ellentétben álló filozófiával, de közös Manchester United múlttal.
2018 januárban még egy ligában játszottak és az a meccsük is jelképes volt. Két ideológia csapott össze a találkozón, a modern „pénz” futball és a régi, szurkolóközpontú foci, amely aztán 2-2-es döntetlennel ért véget. A meccs hangulatát talán az a rigmus fejezte ki a legjobban, amit az Fc Unitedes szurkolók énekeltek a Salford City nézőtéren ülő tulajdonosának, a Manchester United volt legendájnak: „Gary Neville, dugd fel a pénzedet a hátsódba!”
Végül, ha még egyszer válaszolnom kellene a fenti kérdésre, hogy vajon a City vagy a United-e a nagyobb csapat, akkor én személy szerint azt mondanám, hogy Manchester vörös!
Hogy értékeled a Brexit pozitív és negatív hatásait?
A Brexit egy viszonylag hosszú politikai folyamat eredménye volt, nem lehet csak a 2016-os referendumra leszűkíteni. Belejátszott az is, hogy Nagy-Britannia identitását tekintve egy tudathasadásos ország. Sohasem érezte magát teljesen Európához tartozónak, de az Egyesült Államok is messze van kulturálisan, amiből aztán kialakult a jellegzetes „brit-karakter”. A Brexitet elősegítette még az Európai Uniónak a sokszor kioktató, elitista stílusa és a föderalitást mint célt nyíltan vállaló politikája is.
Azt tudni kell, hogy egy átlag, középkorúnál idősebb angolnak a németekről még mindig a II. világháború jut az eszébe és ahogyan a magyar gyerekek az óvodában olyan dalokat, mondókákat tanulnak ami a régi török világba nyúlik vissza, itt nem ritkán Hitlerről szóló gúnydalokkal is találkozhatnak.
Egyelőre szinte csak a negatív hatásai érezhetőek, leginkább az EU felől jövő keménykedések formájában. Például tavaly karácsonykor hosszú mérföldekre ért a kamionsor Dover előtt mert a francia határőrök hirtelen elkezdték nagyon precízen betartani a szabályokat, vagy 2021 elején címoldalra került ahogyan egy angol turistától elkobozták a sonkás szendvicsét a francia vámosok. De jelenleg is több, a Brexit hatásaként értékelt eset borzolja a kedélyeket. Október elején a kamionsofőr hiány egy hetes üzemanyag mizériát okozott az egész országban, vagy a legfrissebb hír, miszerint a Brit kormány azzal vádolja a francia hatóságokat, hogy szemet hunynak a Csatornát kis csónakokkal átszelő illegális bevándorlók problémáján. 2021-ben eddig több mint 25 ezren értek sikeresen partot Dovernél.
Pozitív hatásait jelenleg nehéz megjósolni, ami nem azt jelenti, hogy nem lesznek, csak most még ezek nem érezhetőek. Nem titok, én Európa párti vagyok és azt gondolom, hogy a Brexit egy rossz válasz volt egy valós problémára. Ha bent maradnak, talán több eséllyel sikerül változást elérni: kevesebb föderalizmus, több nemzetállam, amit az angolok mindig is preferáltak.
Úgy tudom voltál már Strasbourgban is.
Igen 2018-ban és 2019-ben volt szerencsém a Mizu? magazinomat – amely egy kétnyelvű kulturális magazin – képviselve Strasbourgban járnom. Nagyon tanulságos volt az Európai Parlamentben közelről megfigyelni a működését a mindennapi életét és sikerült egy-két interjút is készítenem. Szerintem az EU egy nagyon fontos intézmény a maga sokszínűségével együtt, ahogyan lehetőséget teremt a tagországoknak arra, hogy beszéljenek, vitázzanak a problémákról, a jövőről. Viszont az Európai Egyesült Államok létrehozása nem jó irány, rossz üzenetet hordoz.
Egy kép nagyon megmaradt bennem, amely az első utam alkalmával történt. Bent a parlament épületében a földszinten álltunk és vártunk a liftre, amikor is megjelent Antonio Tajani, az Európai Parlament akkori elnöke négy testőrrel. Kisebb mozgolódás történt, majd az elnök úr beszállt a liftbe és a testőrök diszkréten tudatták velünk, hogy egyedül fog utazni a harmadik emeletre. Ez mindig eszembe jut, ha a Brexit szóba kerül.
Mikor alakult a huszárbandérium, aminek a tagja vagy?
Oláh Gábor
Huszár bandériumunk az első és eddig az egyetlen Nagy-Britanniában. 2016-ban alakult Manchesterben, a tököli Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület segítségével. Jelenleg ketten vagyunk aktív tagok, Babenyecz Attila barátommal együtt.
Mostanában nehezebb magunkat megmutatni, de a pandémia előtt szinte minden hétvégén mentünk valahova. Magyar iskolákba élő történelem órát tartani, a londoni véderő attaséval emléktáblát avatni, vagy éppen a népszerű Manchester-napon, Kossuth Lajos nagy sikerű 1851-es látogatására emlékezni, de álltunk már díszőrséget lengyel barátainkkal együtt is. Ennyi pozitívum után csak egyetlen dolgot sajnálok, hogy a helyi Főkonzulátus nem tart igényt a szolgálatainkra…
Van még olyan, amit szívesen megosztanál olvasóinkkal?
Talán csak annyit, hogy az álmainkat sohasem késő valóra váltani! Nekem 14 év angliai tartózkodás és a magánéletemben történt változás kellett ahhoz, hogy 50 évesen beiratkozzak a salfordi egyetemre. Nem könnyű munka mellett, de tudom, hogy meg tudom csinálni! Rengeteg tervem, ötletem van még és a kislányomnak, Pannának is szeretnék példát mutatni. A mottóm egy Madách idézet az Ember tragédiájából: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál”.
Hozzászólások