„Nagyon hideg volt az a tél. Az egész város megfagyott. Jégcsapok lógtak az ereszeken, a madarak dermedten guggoltak a meleg kémények mellett, még az utcai lámpákból kiömlő fény is mintha megmerevedett volna. Sikoltozó szociális autók keresték a hajléktalanokat… Kegyetlen volt a hideg.
Az öreg bérház is összehúzódzkodva álmodozott:
– A tengerre szeretnék menni!
Ősszel az egyik lakásban nyaralásról szóló filmet vetítettek, és a ház visszafojtott lélegzettel figyelte a csodát: a tengert.
– Milyen kék, és a végtelenség, nem kell mindig a szomszéd házak unalmas pofáját bámulni. Majdnem mindegyiket utálom. Itt állunk egymáshoz szorulva, vagy egymással szemben, és van, akivel 40 éve nem beszéltem. … Ha mennék a tengerre, építenének nekem egy nagy hajót, és mindenkit elvinnék magammal. A tetőmön üldögélnének azok a nagyszárnyú tengeri madarak, halak ugrálnának, és fújna a meleg tengeri szél, az emberek meg nevetnének az ablakokban, és nagy fejeseket ugranának a nagy kékségbe.” – Az idézet Román Kati A bérház történetei kötetből való.
Román Kati színésznő akart lenni, de a sorsa másként alakult: bábszínész lett. „Imádtam a hivatásomat, a gyerekközönség tapsa kárpótolt az elveszett drámai szerepekért. A Bábszínházból mentem nyugdíjba. Közben nem hagytam abba a versmondást. Ma is elmegyek, ha hívnak. Továbbra is szeretem az irodalmat, és magam is próbálkozom.” – De még mennyire próbálkozik! Bábszínész lénye új dimenziót ad a világnak! Másként lát, másként érez. Gondolatai által életre kel minden, amiről csak ír – és a kötetét letéve már nem lehet ugyanúgy nézni a környezetünkre, mert mindenbe lélek költözik, ha Román Kati szemével látunk.
A kötet az Uránusz Kiadó gondozásában jelent meg. A címlapon Román György – Román Kati édesapja – Bérházak című színes grafikája látható.
Hozzászólások