Csak így tovább… • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Csak így tovább…

 

A nagy kék eget elcsúfítja az a halvány, pimasz kis felhő. A több hektáros park virágoskertjében elhervadt vagy három rózsa, és mintha ma reggelre a madarak is berekedtek volna. Meghalt az ismeretlenség burkába rejtőző világhírű sztár, elcsavargott egy tucat cica, leszakadt a kabátról a gomb és több fővárosi lakásban is mállik a vakolat.

Lehetséges, hogy eltitkolt gyerekei vannak az angol királyi családnak? Figyelnek minket az idegenek, tágul a világegyetem és 22 milliárd év múlva nekünk annyi lesz.

Nem csoda, ha lóg az orrunk, pedig, ha tudnánk, ha elmesélnék nekünk, hogy a Tatabányai Kultúrház bálján egy lány sem árult petrezselymet, Takarékos Tamara kijött a havi kosztpénzből, jóllakott sok-sok tengerimalac, senki sem késte le a helyi járatú buszt és

nyolcszáz nyugdíjas sikerrel osztotta meg, és kívánta a közösségi médiában, hogy kávé illatú, szeretettel teli napunk legyen, akkor nem kutatnánk az internetet boldogságfokozó ásványkarkötőért, védelmet biztosító angyali áldásért, macskagyökér kivonatért, mágiáért, békanyálért, pszichológusért és jósnőért.

De a pozíciónkat, a kiérdemelt helyünket a világranglistán meg kell védenünk, hisz közel a cél, akár dobogósok is lehetünk.

Mi leszünk a világ legpesszimistább népe, ha törik, ha szakad… csak még néhány hír és beszámoló.

 

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS