Jéki László Bogádi Kis Györggyel az Iparos Kisvendéglőben, egy Hetedhéthatáros találkozón
December óta kórházból ki, kórházba be – és a köztes időkben intenzív munka, valamint a kórházi ágyon is, amennyire csak lehetett: ez jellemezte Jéki László utolsó négy hónapját. És a produktum: két csodálatos könyv – mindkettőt látta még számítógépen, betördelve, a Szigeti Szabó János által készített rajzokkal együtt… Április 22-én elhunyt. Az első könyv – A rózsa komplex függvényei – pontosan két hétre rá hagyta el a nyomdát, a második pedig (Szeressétek a spagettit!) nyomdába került ugyanakkor.
A rózsa komplex függvényei úgy jöhetett létre, hogy barátai, rokonai, tisztelői összefogtak és anyagi támogatásukkal segítették a megjelentetést. Külön köszönet illeti a Pécs-Vasas Településrészi Önkormányzatot, a főtámogatót.
A kötet ajánlása így szól: „Szeretettel és köszönettel ajánlom feleségemnek, Évának.
Évtizedekkel ezelőtt az Ő biztatására kezdtem el írni, ez a kötet sem jöhetett volna létre nélküle.” Több ezer tudományos ismeretterjesztő cikkről, tévé- és rádióműsorról van szó. Most a két kötetben együtt 112 cikk jelenik meg – felesége és én arra törekszünk, hogy minél több további cikk kötetbe kerüljön a későbbiekben!
Jéki László ragaszkodott ahhoz, hogy az előszót én írjam az első könyvhöz – hiába ajánlottam nálamnál méltóbb tudós embereket e megtisztelő feladatra, nem tágított. Most ezt az előszót idézem:
„Fizika – a legtöbb ember számára nagyon távoli tudomány, miközben a mindennapokban ennek eredményeitől könnyebbé válik az életünk. Mi, akik a huszadik században is megtapasztaltunk már több évtizedet, látjuk a – nagy részben a fizikusok munkájának köszönhető – mérhetetlen fejlődést. De mégis megismerhetetlen marad a fizika mindaddig, amíg valaki érthetően el nem mondja miről is van szó. Csakhogy erre nagyon kevesen képesek. Jéki László ezen kevesek közé tartozik.
Jéki László és Szigetvári Krisztián a Hetedhéthatár nagyvátyi összejövetelén
Tudományos munkája mellett 1972-től újságokban, rádióban, tévében hozza emberközelbe ezt a tudományt. Hetedhéthatáros múltja 1999-ben kezdődött, azóta jelennek meg írásai a magazinban. Régebben próbáltam egy titkot megfejteni: hogyan lehet az, hogy az ügyvéd, a festőművész, a nyelvtanár, az író, a költő, az orvos, a nyomdász, a számítógépes, a kutyakiképző – és még sorolhatnám hosszan a foglalkozásokat – kedvenc Hetedhéthatáros szerzője ő? Éppen a fizikus. Letettem a rejtély megoldásáról – egyszerűen elfogadtam, hogy van ilyen ember: felfoghatatlan dolgokról tud érthetően írni, mindezt humorral teszi, széles körű műveltségét, hatalmas tudását nem fitogtatja, mégis az olvasót olyan ismeretekhez juttatja, amit csak egy szintetizáló elme képes összehozni.
Jéki László stílusa leköti az olvasókat, széles körhöz szól érthetően. Meggyőződésem, hogy könyvét nagy haszonnal forgatják majd diákok, tanárok, és minden tudományos ismeretre fogékony olvasó. Én megköszönöm neki, hogy részese lehettem e kötet megszületésének.”
*
Jéki László feleségével, Évával Léván, a Hetedhéthatár felvidéki útján
Jéki László a Szeressétek a spagettit! című könyvéhez húsvétkor írta meg a kórházban az előszót, barátja, tudóstársa, dr. Szalai Sándor közvetítésével juttatta el hozzám. Ebben ezt írja:
„Kísérleti fizikusként a laboratórium volt a munkahelyem. A laboratóriumi meghatározás szerint a laboratórium a természettudományi vizsgálatok, mérések, kísérletezés, kutatás céljára berendezett helyiség. Feleségem konyhánkat nevezte laboratóriumnak, ő ott kísérletezett eredményesen és sikeresen. Konyhai tárgyú írásaim nem születhettek volna meg segítsége nélkül.
Saját konyhánk laboratóriummá minősítésekor még nem tudtuk, hogy Jean Anthelme Brillat-Savarin, a kiemelkedő gasztronómus már régen laboratóriumnak tekintette a konyhát. A ráismerés örömével olvastam 1825-ben írt sorait, azokat a szavakat, amelyeket könyvében a professzor a szakácsához intézett: „Ön kissé makacs. Ezért nem volt könnyű megértetni önnel, hogy a laboratóriumában végbemenő folyamatok semmi egyebek, mint a természet örök törvényeinek megvalósulásai, és azok a dolgok, amelyeket gondolkodás nélkül csinál, mert így látta másoktól, ezek is a legalapvetőbb tudományos tételekből következnek.” Remélem, a kedves olvasó nem lesz makacs, és a kötet olvasgatása közben belátja Brillat-Savarin igazát. …
Végül Szepsi Csombor Márton 1620-ban írt soraival ajánlom munkámat az olvasók jóindulatába. „Ily illendö okok alat ki menendö könyveczkemet Tízteletes, Nemes és Böczületes Vraim, kérlek hogy jo neven vegyétek, minden gonosz nyelvek ellen oltalmazzatok, és engemet bé fogadot io akaratotoknak tündöklő szöuetségében mind vegik meg tarczatok. Legyetek jo egésséghben.”
Drága Laci! A Hetedhéthatáros család nevében búcsúzom tőled, de ez nem igazi búcsú – mert velünk maradsz mindörökre…
Hozzászólások