Ha égről szakadt szerkezet
lent tarolna, mert, hogy nehéz
a felhőn, bár a transz-jeges:
Megállj! – ő akkor sem értené.

Mi hajnaltájt már elveszett,
hiába volt bűbáj szabály,
dúlt labirintust kergetett
szép Ariadné fonalán.

Csillaghullás szende estjén
sercent a gyufája lángja,
s elfordítva még ép eszét
elfaragta tudománya.

Bölcsebb lett a bölcsebbeknél,
többit rejtse gödör mélye,
ültet kecskerágót kertjén,
madár csalit, ínyenc ételt.

Öröknek hitt foglalt helyén
fölé ült a még dölyfösebb,
kecskerágót lelegelé,
s egymást vágják, ütik főbe.

Dadát űző dadaista
foglaljon most itten helyet,
a kiköpött anarchista
érte mászta ezt a hegyet.

Megosztás

Tweet