Basilides Bálint-Géza egyes szám harmadik személyben meséli el születésétől a svájci állampolgárságot megkapó életszakaszát. 1944-ben született gyerekként nem mindig érti, mi történik vele és körülötte. A második világháború befejezése után egy lerombolt országban egy diktatórikus országban egy szétszakadt családban keresi a szeretetet. Az 1956-os forradalom következményeként édesapja tanácsára anyjával és húgával Svájcba menekül. Ez a történet leírja egy új kultúra tanulását, az illeszkedését egy másik országhoz, a kamasz- és felnőttkorhoz.
Főhősünk húsz év alatt szerzi meg a svájci állampolgárságot. Ezalatt számtalan foglalkozást végez, míg a végén elismert menedzser lesz, közben elveszti édesanyját és édesapját, ő maga megnősül, két lánya és egy fia születik.
A következőkben azt a részt idézem a könyvből mikor megkapja a svájci állampolgárságot.
„Befogadva, és még irigyelve is. Eltűntek a felhők! Kék ég!
Tele reménnyel, szeretne mostantól egy normális életet, olyat mint amilyent élnek új honfitársai, a befogadó ország állampolgárai. Úgy véli, legfontosabb feladata, hogy gyerekeinek jobb életkezdetet biztosítson, mint amilyen az övé volt.”
Basilides Bálint-Géza (Valentin) Budapesten, a háború idején született, 1944-ben. 1956-ban Svájcba menekül, ott végzi az iskolát, alapít egy családot és egy dzsúdó klubot. Aktivista ifjúsági mozgalmakban dolgozik mindenféle szakmákban, és a végén igazgató az elektronikus iparban. 1999-ben hazaköltözik svájci művész feleségével, hogy a Balaton közelében a festészetnek és az írásnak szentelje magát. Három felnőtt gyereke Svájcban él.
Hozzászólások