A TÁRGYAK IS EMBEREK
Senkit sem ismerek
Senki sem ismer egemet
A tablóm belülről is idegen
De minden tárgyról tudom
Hogy honnan, kitől
S miért repült hozzám
Vagy vájt belém sebeket
A tárgyak nyelvén
Senki sem ért
A szerelmek elmennek
De a tárgyak maradnak
S a vágyak –
Az üresen tátongó ágyak
Mézes üzekedésről üzennek
Elmész mellettem, de
Szajha szemed visszanéz
Lábad nyoma szoborrá dermed
Csalfa csatakos bugyid
Részeg illata megáll a légben
Életem véges, s hiába édes
Ragozzuk magunkat tárgyasan
Múltunkból faragjunk jövőt
A tárgyak – az elhagyott
Törött sarkú női cipők –
Örökkön élnek
Hozzászólások