A tárgyak is emberek • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A tárgyak is emberek

 

A TÁRGYAK IS EMBEREK

 

   Senkit sem ismerek

    Senki sem ismer egemet

      A tablóm belülről is idegen

       De minden tárgyról tudom

         Hogy honnan, kitől

           S miért repült hozzám

          Vagy vájt belém sebeket

         A tárgyak nyelvén

           Senki sem ért

            A szerelmek elmennek

              De a tárgyak maradnak

            S a vágyak –

           Az üresen tátongó ágyak

          Mézes üzekedésről üzennek

           Elmész mellettem, de

             Szajha szemed visszanéz

            Lábad nyoma szoborrá dermed

           Csalfa csatakos bugyid

          Részeg illata megáll a légben

         Életem véges, s hiába édes

        Ragozzuk magunkat tárgyasan

         Múltunkból faragjunk jövőt

          A tárgyak – az elhagyott

            Törött sarkú női cipők –

              Örökkön élnek

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS