Biciklis bankrablók - 1. • Hetedhéthatár

Szépirodalom - próza

Biciklis bankrablók – 1.

Ahogy ott ült a három srác a ligeti padon, a szótlanságuk lehangoló volt. Csak ültek és bámultak a semmibe. Jocó törte meg a csendet.

– Csinálhatnánk valamit!

– Mit?

– Még nem tudom, de így nagyon unalmas! Dezső szólt közbe.

– Kirabolhatnánk egy bankot! – mondta Feri és azon kezdett gondolkodni, hogy is lehetne egy bankot kirabolni. A tévében látott már sok ilyen történetet. De ahhoz fegyver is kellene, pontos felderítés, meg egy jó terv.

– Hárman simán megcsinálnánk! – okoskodott Dezső, ő már meg ízlelte, milyen egy rablás. Igaz abban nem jártak sikerrel, mert az a bunkó Attila, elmafláskodta a dolgokat. Nem azt tette, amit megbeszéltek, ő inkább rögtönzött, úgy gondolta, amit tesz az jobb és célravezetőbb. Aztán pont az ő ötletén buktak meg. Még szerencse, hogy akkor kiskorú volt és másfél évi javítóval megúszta. Persze ez sem volt leány állom. De, ha most mindent jól csinálnak, akkor biztosan nem lesz semmi baj. Hajlott az ötlet felé.

– Melyik bankot raboljuk ki? – kérdezte, mintha csak a választáson múlna mindez.

– Majd egyet megjelölünk! – mondta Jocó és részéről kész volt a döntés.

– A bank, nem jó! – mondta Feri, ugyan neki nem volt tapasztalata, de azt sejtette, egy nagybankot elfoglalni úgy, hogy a pénz is odaadják, az nem semmi!

– Akkor mit raboljunk ki? – kérdezte Dezső.

Egy kis csend állt a rövid beszélgetésbe. Némán bámulták egymást, az arcokon látszott, erősen gondoskodnak. Dezső törte meg a csendet.

– Itt van a sarkon, ez a takarékszövetkezet! – mondta Dezső.

Egymásra néztek, Dezső folytatta.

– Nem egy nagy intézmény, hárman dolgoznak benne, mind a hárman nők. Őket könnyű leszerelni. Biztosan van benne egy-két millió. Még ha harmadolunk is, kezdetnek nem rossz.    Ezen aztán fellelkesültek.

– Megszervezzük, felderítünk mindent, berontunk, sakkba tartjuk a nőket. Egyikőnk összeszedik a manit, aztán, iszkiri. Öt perc elegendő.

– Hogyan megyünk el?

– Autóval!

– De az nincs!

– Hülyék vagytok! Jól tudunk biciklizni. Háromfelé megyünk, aztán a rendőrök üthetik a nyomunkat.

– Te barom vagy!

– Miért? Egyszerű, nem?

– Hol Láttál te biciklis bankrablókat?

– Még nem, de most látni fognak!

Ezen a képtelenségen a többiek elgondolkodta. Valóban, lehetne bankot kirabolni és biciklivel eltűnni? Ez valóban érdekes kérdés, de mi lehet erre a válasz?

Az tény, hogy mind a hármójuknak van egy kerékpárja. Mind a hárman szeretnek kerekezni. Már nem egy túrát tettek meg közösen. Persze itt a kerületben párszor már elkerekeztek a rendőrök elől. Csináltak valami stiklit, jöttek a zsaruk, el kellett szelelni. Jocó volt a legidősebb, ő huszonöt éves, autószerelő a szakmája, de nem nagyon fűlik a foga ebben dolgozni. Mindig csak alkalmi besegítő egy szerelőnél. Neki van egy Csepel gyártmányú 28-as kerékpárja. A többiekéhez hasonlítva, egy csóré járgány, de Jocó esküszik rá, hogy bármelyik BMX-est elhagyja.

Dezső húsz éves, nincs semmiféle szakmája, dolgozni sem szeret, mindig azon jár az esze, hogyan lehetne valami lóvéhoz jutni. De inkább lejmol, kölcsön kér, aztán nem tudja megadni. Ebből már többször baja kerekedett, párszor a haverok kék-zöld foltokkal is kidekorálták, hogy tanuljon belőle: – a kölcsön kért pénzt, vissza kell adni! Neki volt a leggyorsabb kerékpárja, egy Trink B214-W típusú, országúti, tárcsafékes, alumínium vázas, könnyű járgánya. Soha nem derült ki, honnan volt erre a járgányra pénze, kérdezték, de nem beszélt róla.

Feri a legfiatalabb, tizennyolc éves, semmihez nem ért, a nyolc osztály után csak csavargott. Egy rokonféle felvette a vállalkozásába, olyan mindenesnek, de többet volt távol, mint a munkában. Szülei nem törődtek vele, elfoglalta őket a munka, eladók voltak egy zöldséges piacon. Az üzlet az jól ment, így Feri mindig kapott annyi zsebpénzt, hogy erre nem volt gondja. A Neuzer Courier típusú országúti fitnesz kerékpárt az apja vette egyik születés napjára. Ha már a gyerek ezt akarja, legyen neki. Tizenhat sebességes, de ezt Feri nem használja, ezzel csak dicsekedni szokott. Van rajta szám zárással működő, küllő zár. Bomba biztos, hogy nem tudja senki elvinni, ha le van zárva.

Dezső ecsetelte, hogy képzeljétek el, letesszük a kerékpárt, csak úgy lezserül a bank előtt, falhoz támasztva, vagy egy fának. Bemegyünk a bankba. – Handzsup! Fel a kezekkel! Mindenki a földre! Levetik magukat, lehasalnak. – Ide a pénzt! Mindet az utolsó fillérig! Én sakkba tartom a népet. Jocó beugrik a pult mögé és a kasszából kiszedi a pénzt egy nejlon zacskóba. Ügyelek az esetleges mozgásra, a rendbontókat megfegyelmezem. Egy pofon, egy rúgás nem árt. Aztán mikor Jocó összeszedte a pénzt, int, és mi rohanunk kifelé. Feri közben kint marad az ajtó előtt és ügyel, ne jöjjön be senki. Mindenki felpattan a kerékpárjára és hárman háromfelé kerekezünk. Nincs, aki keresni tudna minket, hiszen nem tudja eldönteni merre, menjen. Aztán majd összejövünk és megszámoljuk a pénzt és osztozunk, háromfelé.

Ez az előadás, amit Dezső felvázolt, egyszerűnek tűnt és megvalósíthatónak, csak Feri akadékoskodót.

– Nincs fegyverünk! – mondta egyszerűen.

– Semmi baj! – tette hozzá Dezső. – Szerzünk! Én tudok egy régi pisztolyt szerezni egy sráctól. Talán még működik is!

– Meg kell szerezni! – mondták egyszerre mind a hárman. – Meglesz! Nyugodjatok meg! – mondta Dezső és hozzátette: Holnap bemutatom nektek!

Nagy izgalom kerítette hatalmába mind a három srácot. Ezt megcsinálni, valami pompás dolog lesz. Meg főleg pénzhez is jutnának. Olyan fogás kellene, amely fejenként legalább pár százezer forintot jelentene. Nagyobb összegre már gondolni sem mertek. Jocó úgy gondolta, ha pénzhez jut, vesz egy motort. Olyan krómozott ötszázast, hogy csodájára járjanak a többiek. Dezső csak arra számított, egy kis pénz kisegítené. Most teljesen el van havazva. Összesen három srácnak is tartozik. Legalább egy kicsit tudna bele adni. Nem a teljes lyukat, csak egy kicsit, hogy békén hagyják. Anyjának venne tüzelőt télire, mert az elmúlt téli hideg időszak, kegyetlen volt. Sokat fáztak, legalább lenne egy kis nyugodt időszak. Feri hirtelen nem is tudta, mire is költené a pénzt. Talán jó lenne banki betétbe betenni. Természetesen olyan papírba, ha betörnek a bankba egy hasonló banda, akkor ne tudják elvinni. Aztán majd kitalál valamit, mire is költhetné.

Következett a terepszemle. Jocó azt javasolta, hogy a takarékszövetkezetbe egyenként menjenek be, üljenek le, ha kell, váltanak sorszámot, és amikor szólítják őket, bátran menjenek az ablakhoz. Érdeklődjenek, hogy lehet felvenni, személyi kölcsönt. Hallgassák, végig mit mondanak, közben a szemük srófra járjon, figyeljenek meg mindent. Olyanra figyeljenek, van-e biztonsági őr? Hol szokott állni? Mérjék fel a helyiséget, merre van a kijárat, más helyiség felé vezető út. Ha lehet, készítsenek skiccet a helyiségről, de óvatosan a várakozás közben, aztán majd összehasonlítjuk, és a háromból kijön egy végleges.

Ebben megegyeztek, elsőként Jocó látogatott a takarékszövetkezetbe. Amikor bement hárman várakoztak, egy ablaknál foglalkoztak az ügyfelekkel, a másik kettőből, amelyik távolabb ült az ajtótól, ez volt a pénztáros. Egy kis üvegfallal el volt szeparálva a másik két ügyintézőtől. Amíg Jocó bent volt, biztonsági őrt nem látott. Elmondta kérdését, persze nem nagyon figyelt arra, mit mondanak, csak a tekintetét járatta körbe. Távozóban megkérdezte, mennyi idő alatt juthat kölcsönhöz? A válasz rövid volt és egyszerű: – Ha minden papírja rendben, akkor egy hét alatt kifizetjük! Gondolta Jocó, ez a hét pont elég lesz a szervezésre és akkor jöhet a „kifizetés”!

Másodiknak Feri ment be a pénzintézetbe, a következő nap. Esetleg ne legyen feltűnő, hogy egy nap alatt hárman is, kölcsönt akarnak. Feri, fiatal lévén, még elég tapasztalatlan ilyen dolgokban. Idegesen ült a székén, türelmetlen volt és zavartnak látszott. Megpróbált rajzolni, de mindig kiesett a toll a kezéből, meg annyira izzadttá vált a tenyere, hogy alig tudott rajzolni. Később, az egyeztetésnél, azonban kiderült, hogy pár dolgot jobban megfigyelt, mint a többiek. Azt rögzítette, hogy az ügyintézők, zárják a saját fiókjukat. Onnan kivenni bármit, nem lesz egyszerű. A biztonsági őr a bejárati ajtótól balra helyezkedik el. Ott álldogál, néha eléggé fáradtan. Az oldalán egy pisztoly lóg, meg az övében egy gázspré van felcsatolva. A pisztolytáska eléggé lelóg, ezt az ilyen felfüggesztés miatt, valószínű gyorsan nem lehet előkapni. Itt kell majd leleplezni, hogy ne tudjon csinálni semmit. A beszélgetésnél az ügyintéző nem nagyon biztatta, hogy sikerrel járna a kölcsön ügyében. A munkaviszonnyal is gond van, túl kevés, a jövedelem meg nagyon alacsony. Feri illedelmesen megköszönte az elmondottakat és távozott.

Még Dezső volt hátra, de ő egészen másként tartotta meg a terepszemlét, hiszen már járatosabb volt a dolgok szervezésében. Meg amikor „szervizben” – a javítóban – volt, hallott ilyen dolgokról. Mivel ott tévé is csak korlátozva volt, ilyenkor egymást szórakoztatták, történetet meséltek. Persze volt egy pár fazon, aki alaposan kiszínezte, aztán ember legyen a talpán, aki kibogozza ebből, mi az igazság. De arra jó volt, hogy ötleteket mondjanak egymásnak. Ilyenkor ment a kiképzés, a járatosabbak átképzése. Aztán, amikor kikerült az ipse a szabad levegőre, már jól el volt látva ötletekkel, tanácsokkal. Dezső is végezte, mert egy szobában kapott szállást egy tizenhat éves sráccal, aki azt mondta, hogy kasszafúrónak képezi majd ki magát, és mit tesz majd a zsaruk ellen.

Szóval más megközelítéssel, más szimattal nézett körül a takarékszövetkezetben. Aztán negyednap összeült a „tanács”, mindenki elmondta tapasztalatát, mire kell majd szerinte ügyelni. A skicc rajzokat is pontosították. Még az a próba volt hátra, hogy amikor leteszik a kerékpárokat az „intézmény” előtt, csak úgy letámasztják és mikor végeztek a melóval, amely nem lehet 4-5 percnél hosszabb, kirohannak, fel a kerékpára és három irányban elhajtanak. Ez megtévesztő, mert ha úgy adódna, hogy mennének utánuk, nem tudják, merre menjenek. Ez a rendőröknek időveszteség, nekik pedig nyeremény, a pénzen felül. Aztán majd később találkoznak egy rejtett helyen és ott kibeszélik a dolgokat és osztoznak a zsákmányon.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS