65. születésnapján ötödik verseskötetével ajándékozta meg barátait Winkler András, szeretett szerzőtársunk.
Fakitermelés
Ma reggelig
boldogan éltünk,
a lombunk susogott,
és tettük a dolgunk,
megkötöttük
a széndioxidot.
De jöttek a
fűrészesek
ránk mutattak:
ez bútor, én meg
ablak leszek,
csenevész testvérünk
hiába integet,
máglyára kerül.
Estére elül majd
a fűrészek zaja.
Erdőanyánk minket
hiába vár haza. 
Csendháborítók
Mikor sötétség jött már
és semmi sem látszott,
eltáncolták
a lópatatáncot.
„1942. szeptember 3-án – 65 – éve születtem Szombathelyen, a Bábaképző Klinikán. Okleveles faipari mérnök vagyok, egyetemi tanár Sopronban. Gyermekkorom óta írok. Versesköteteimet Mészáros György festőművész, egyetemi docens illusztrálta: immáron az ötödiket. A Soproni Egyetem művészeti képzésének indulásakor találkoztunk a Vilonyán született jóbaráttal. Versesköteteimet és szakkönyveimet is Winkler Dániel, okleveles erdőmérnök fiam szerkesztette.” – írja Winkler András a soproni Hillebrand Nyomda Kft. kiadásában megjelent kötet hátsó borítóján.
Winkler Andrást, aki nyolc évig volt a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora, a Szent-Györgyi Albert díjas, Széchenyi-díjas professzort tanítványok ezrei tisztelik és szeretik. Megszámlálhatatlan barátja van. Mert kiérdemelte.
Isten éltessen, kedves András! Boldog születésnapot!
L. Csépányi Katalin (egy barát a sok közül)
Hozzászólások