Ma biztatón süt tán’ ott is a nap,
virágok ringnak könnyű szélben,
a lombok halkan felsóhajtanak,
s egy fecskepár hasít az égen.
Utolsó felvonás, a dráma vége,
itt nincs súgó, függöny, se színpad,
könny és izzadság egybefolynak,
de felnézhetsz, ha tudsz, az égre,
bár alig hiszed el, hogy vége.
Kevesebb gond? Bár lenne újra!
Olyan sivár a búcsú útja…
– Jövőre gondolj, ne a múltra!
Korai… érzem, itt a lelke…
– A koszorút tedd a keresztre!
Hozzászólások