Est bordűrre pihent a Nap,
aki reggel rózsás, arany,
kalandos éj álmokat kért,
megizzaszt, átmosdat még
mellkasomra simult tavasz,
kék ibolyák kerti násza,
bódult illat, csicsegő szók,
homlokomra ülő pára,
és kibuggyant rügyből kinőtt
cseppel itat zajló idő,
ni! Épp ott, a fák közt szalad
előlem a suhanc patak
vérét mossa sebes finak
s viszi testét viszi haza.
Szóljon hozzá!