Tavaszi etűd

 

Est bordűrre pihent a Nap,
aki reggel rózsás, arany,
kalandos éj álmokat kért,
megizzaszt, átmosdat még

mellkasomra simult tavasz,
kék ibolyák kerti násza,
bódult illat, csicsegő szók,
homlokomra ülő pára,

és kibuggyant rügyből kinőtt
cseppel itat zajló idő,
ni! Épp ott, a fák közt szalad
előlem a suhanc patak
vérét mossa sebes finak
s viszi testét viszi haza.

 

Legyen Ön az első hozzászóló!

Szóljon hozzá!

Az Ön e-mail címe nem kerül nyilvánosságra.


*


This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.