Tavaszi etűd • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Tavaszi etűd

 

Est bordűrre pihent a Nap,
aki reggel rózsás, arany,
kalandos éj álmokat kért,
megizzaszt, átmosdat még

mellkasomra simult tavasz,
kék ibolyák kerti násza,
bódult illat, csicsegő szók,
homlokomra ülő pára,

és kibuggyant rügyből kinőtt
cseppel itat zajló idő,
ni! Épp ott, a fák közt szalad
előlem a suhanc patak
vérét mossa sebes finak
s viszi testét viszi haza.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS