A remény színei • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A remény színei

 

Tavasszal, mikor zsendül a természet,
zöldbe borulnak újra a fák, kihajtanak
a rügyek, én magam is felfestem
szívemben a remény színeit. Vágyaim
szárnyán elindul bennem a képzelet:
oly jó lenne átélni még egyszer valakivel
a szerelmet! Addig él bennem a kívánság,
míg ver a szívem, a friss tavaszi széllel éled
reményem. Még él bennem a hit, hogy érzéseim
viszonzásra találnak, miközben a tavasz
kibontja a virágok szirmait, madarak éneke
andalít, s a közelgő nyár illataival elbódít.

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS