___citrin
szeretnélek simogatni napsugár
de csak te tudsz engem én ezt jól tudom
köztünk ott az univerzum a nagy futár
csak révedezni tudok aranyló fényúton
ülök a padon széllel ölelsz sután
csillagtücsök zirpel végtelen húron
lengnek fényszalagok üstökös után
én meg reményemet egómhoz húzom
a hegy felől a szürkeség már kileste
mint kristálylapokon átfénylik az este
s simogatásodban érzem arcomat
évmilliók energiája kristályba gyűrve
rezonál ráhangol a messzi űrre
áradó tűz ereje a napfonat
Hozzászólások