Aranyló napfonat • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Aranyló napfonat

 

___citrin

 

szeretnélek simogatni napsugár
de csak te tudsz engem én ezt jól tudom
köztünk ott az univerzum a nagy futár
csak révedezni tudok aranyló fényúton

ülök a padon széllel ölelsz sután
csillagtücsök zirpel végtelen húron
lengnek fényszalagok üstökös után
én meg reményemet egómhoz húzom

a hegy felől a szürkeség már kileste
mint kristálylapokon   átfénylik az este
s simogatásodban érzem arcomat

évmilliók energiája kristályba gyűrve
rezonál ráhangol a messzi űrre
áradó   tűz ereje a napfonat

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS