REKKENŐ BŐSÉG
Sokan vagyunk itt a Földön
Agyamban a léha sejtek
Bő lére eresztett idült percek
Csak a lelkem egyke talány
Száll álomról álomra
Mámorról mámorra
Mint egy részeg lepke
Egyenesen repül akár
A féktelen magány
De ha megszűnünk mind
A tenger fenekén üdül
Idül akol múltunk
Egy Igazgyöngy vár reánk
Ő a mesebeli Várunk
Csak a Szerelemben érdemes
Hinni, a többi mind silány
– Mint a rekkenő, bőgő halál
Hozzászólások