Rekkenő bőség • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Rekkenő bőség

 

REKKENŐ BŐSÉG

 

   Sokan vagyunk itt a Földön

     Agyamban a léha sejtek

       Bő lére eresztett idült percek

        Csak a lelkem egyke talány

         Száll álomról álomra

           Mámorról mámorra

          Mint egy részeg lepke

         Egyenesen repül akár

        A féktelen magány

          De ha megszűnünk mind

           A tenger fenekén üdül

             Idül akol múltunk

               Egy Igazgyöngy vár reánk

                Ő a mesebeli Várunk

               Csak a Szerelemben érdemes

              Hinni, a többi mind silány

           – Mint a rekkenő, bőgő halál

 

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások



Archívum

Hozzászólások

DISQUS