Utálom az őszt. De ősz van.
S szomorúság az arcokon.
Hol az Isten, ki fényt, színeket,
Játékos árnyakat varázsol az emberi szívre?
Hol a Festő, ki megfesti
A csodás Tavaszt.
Oly jó lenne, belesimulni
Egy Nyári napsugár ölelésébe.

Elmúlt a nyaram. Olyan szép volt…
Mintha az utolsó lett volna.
Egész életem végig éltem.
Voltam beteg, ki fél a kórháztól.
Voltam elhanyagolt nő,
Kit férje munkával csal.
Voltam csalfa, ki férjét elhagyja.
Voltam, aki voltam,
És boldog vele.
Vele, aki csak a második volt.

Véget ért a nyár.
S a madarak tovaszálltak vele.
A hulló falevelekkel hullanak
Életem pergő percei.

Megosztás

Tweet