Elmúlt
Elmúlt ismét egy év
s nem írok már
nem írok már…
Belényesi J. Tünde írásai
Ahelyett
Mennek az évek, a bús komor napok,
S nem tartok sehol.
Mihez kezdek egy kartondobozzal?
A világ körül
Olyan jól érzem magam
A karjaidba
Ölelkezve.
Az én világom
Parttalan éjeken, utcák forgatagában emberek tömege árad felém. Bambán bámulok a sötétbe, és szédülök az arcoktól. Mintha kárhozott lenne mindenki. Szörnyű arcok, iszonyatosabb szemek: sárga, lila, piros. Hol vagyok? Valahol, ahol a szex, a drog, és a mámor ural mindent, és én mégis jól érzem magam.
Megmártóznék
Halk hang suhogásában érte a halál,
Ártatlan lelkem.
Aprópénzre váltottam életem,
Egy pár
Zárkózottság.
Magány.
Sötétség.
A realizmuson túl
Ágy. És te. Én.
Nyári csillagok úsztak a Holdfényben.
Vagy a mi boldogságunkban.
Sziget
Egy szokványos reggel helyett,
Melletted ébredtem,
Pihe-puha ölelésbe takarózva,
Engedd, hogy visszatérjek
Vad dúlásban,
Veszekedésben
Ostorcsapásként
Bíbor
Halk sötétben
Lágy szellőben
Csendes őszben