Az emberiség megléte óta kommunikál, persze nem egyformán és egyforma szinten. Más volt az ősemberek korában és más ma. Az érintkezés, a protokolláris viszony századok óta fejlődik, átalakul. Ha ezt tényként fogjuk fel, akkor nem volna baj, megértenénk egymást.
Azonban, sajnos ez nem így van napjainkban. Ebben a rohanó világban sokszor elfelejtjük azt az alapszabályt, hogy tiszteljük embertársainkat. Ne akarjunk neki fájdalmat, ne taszítsuk el magunktól, tiszteljük a másikat, aki ugyan olyan fél, mint mi magunk.
Az emberi viselkedést tulajdonképpen a mai világban három formában éljük meg.
Itt van az első, az agresszív ember. Ő csak saját szükségleteit akarja érvényesíteni a másik fél legyőzésével. Kommunikációs stílusa: – kioktató, másik felet hibáztatja. Agresszív embernek sok az ellensége, félnek tőle. Sok harag veszi körül. Rövidtávon eléri célját, de hosszú távon már nem eredményes. Cél: a másik legyőzése.
A második a passzív ember, aki alárendelődik a másik ember igényeinek. Saját érdekeit háttérbe helyezi. Behódol másoknak, folyton hibáztatja önmagát. Sokszor bocsánatot kér. Cél: a konfliktusok elkerülése.
A harmadik, a mai szóhasználattal, az asszertív tulajdonságokkal rendelkező ember. Úgy képviseli saját érdekeit, hogy figyelembe veszi a másik álláspontját. Tárgyilagos, nem bántja meg a másikat. Számára a cél: a megoldás keresése, de hajlandó kompromisszumra is.
*
Az asszertív ember úgy él és cselekszik, tudja és tisztában van jogaival. Ezek a jogok sokfélék, de azt támasztják alá, hogy a kölcsönös kommunikáció minél gördülékenyebb, simább legyen. Íme, példák a jogokra, amely a megértést segítik.
*
K. Péter az önkormányzat ülésén vett részt. Őneki az egyik napirendi pont során el kellett döntenie, hogy két utca – A és B – aszfaltozására kerüljön sor. Az A-t szorgalmazták, ő a B változat mellett döntött. K. Péter sokat gondolkodott a döntésen, mert érvek szóltak az A utca érdekében, újabb érvek kerültek elő, így megváltoztatta véleményét, mert joga van annak megváltoztatására.
*
Zs. Klári tanítónő egy városi iskolában tanított. A nyári gyakorlat lebonyolítása volt a tantestület vitája. Az igazgató mindenkit megkérdezett a javasolt megoldásról. Zs. Klári töprengett, de nem tudott választani a lehetőségek közül. Az igazgató kérdésére. – Nem tudom! – volt a válasza. Az asszertív kommunikáció során, joga volt nemmel válaszolni.
*
Egy óvodai beruházás során szükségessé vált a vizesblokk felújítása. Ezért az önkormányzat ülésén vita keletkezett. Volt, aki szükséges volt, aki felesleges kiadásnak minősítette. T. Pál titkár a vita után több szakember véleményét is kikérte, hogy a döntés megalapozott legyen. Joga volt információt kérni, szakembertől.
*
Cs. Ildikó tanítónő vitába keveredett egy oktatási formát illetően Z. Emike tanítónő kollégájával. Cs. Ildikó tartotta magát elképzeléséhez, de a többi pedagógus meggyőzte, hogy az nem helyes, Cs. Ildikó tévedett. Az asszertív kommunikáció során joga van tévedni, nem kell megmagyaráznia korábbi állásfoglalását.
*
Z. Emil „kötötte az ebet a karóhoz”, amikor azt mondta, hogy a társasház takarítását mindenki maga végezze el, egy időrendi beosztás szerint. A közös képviselő szerint a háznak van anyagi forrása, hogy egy takarító céget bízzanak meg a munka elvégzésével. Ez lett a döntés eredménye. Z. Emilnek nem kell magyarázkodnia korábbi döntése miatt.
*
K. Zoltán egy műanyag tárgyakat gyártó kft-ben dolgozott, mint művezető. Kezdettől fogva megszokta, hogy a beosztottakat csak úgy utasítja a feladatok elvégzésére. Aki ellentmond, azt letorkolja. A többiek agresszív magatartása miatt utálják, pedig jobb lenne, ha a gyakori agresszivitás helyett, lágyabb hangon, többet kérne inkább.
*
Z. Piroskával több, mint öt éve dolgoztam együtt a kft-ben. Fiatalasszony volt, vidékről jött Pestre, mert ahol lakott, nem volt munkalehetőség. Három gyereke volt, akiket a nagymamára hagyott. Két hetente járt haza, Nyírségbe, vonattal.
Itt a kft-ben mindenki ismerte, csupán egy gond volt vele, szeretett különböző ruhákat a lányoktól megvásárolni. Fizetni azonban elfelejtett, vagy fizetéskor könyörgésre adta oda az érte járó pénzt.
Történt egyszer, hogy szomorú hírt kapott otthonról. Meghalt egy balesetben legkisebb lánya. Szörnyű tragédia érte, pénz kellett neki, hogy hazautazhasson. Sajnos korábbi viselkedése miatt elzárkóztak tőle.
Így futottam össze vele, őszintén elmondta érzéseit és kérte, hogy segítsek. Kifejezte érzéseit és szükségleteit (ez az asszertív kommunikáció egyik esete volt). Nagyobb kölcsönösszeggel segítettem. Becsület szavát adta a visszafizetésre. A többiek lehurrogtak, már én is tanulópénznek tartottam a kölcsön adott összeget. Ráadásul egy hét múlva ki is lépett a kft-ből.
Már eltelt ettől az időponttól vagy hat hónap. Z. Piroska munka végeztével a bejáratnál várt. Arca megtört volt. Nem szólt egy szót sem, a táskájából kivett egy borítékot, átadta, köszönt és elment. A borítékban lapult a kölcsönadott, teljes összeg.
*
S. Sándor közel volt az ötvenhez. Ilyen korban már nem úgy működik a szervezet, mint fiatalabb korban. Hasi fájdalmak gyötörték szüntelen, de nem akart orvoshoz menni. Nem azért, mert esetleg hosszabb időre táppénzre veszik, inkább a kollégák miatt, mert egy hasonló munkatársat, mindig azzal vádolták, már megint betegállományban vagy, nem akarsz dolgozni. Ez valahogy visszatartotta. Aztán azon gondolkodott, hogy csak akkor tud dolgozni, ha kigyógyul betegségéből. Aztán az asszertív jogok közül választva, mondta önmagának: – jogom van betegnek lennem.
*
T. Imre egy távolsági autóbuszon utazott. Az egyik megállóban egy idős nő akart felszállni a buszra, egy hatalmas ágytakaróba csomagolt, koszos, piszkos csomagjával. A sofőr nem engedte, ilyen csomaggal nem lehet felszállni. Nagy vita, majd veszekedés kerekedett, a busz állt, nem ment tovább. A vitába T. Imre is bekapcsolódott. Nem adott igazat a sofőrnek, neki is utazni kell! – érvelt dühösen. A hosszantartó vita és veszekedés után az idős nő belátta, valóban ilyen csomaggal nem lehet felszállni. T. Imre látta a sofőrön, hogy neheztel rá, de aztán belátta, hogy felesleges volt a düh és ezt ki is fejezte a sofőrnek. Képes volt dühét kontrollálni.
*
O. Miklósnak szólt a felesége, hogy az automata mosógép „bekrepált”, nem működik. A férj belátta, újat kell venni és egy szerdai napon, közösen az asszonnyal, elmentek egy műszaki cikkeket árusító áruházba. Sokáig nézegették a szemlére kitett mosógépeket. Ezek a gépek szinte mindent tudtak a mosásról. Már csak meg kellett venni és hazaszállítani. Készségesek voltak, a szállítással ne legyen gondjuk, két nap múlva kiszállítjuk a megadott címre. Az ígéret szerint minden rendben is volt, hozták a mosógépet, be is állították, a jatt pénzt el is tették és távoztak. O. Miklós felesége mindjárt be is indította a gépet. Ekkor érte őket a meglepetés, mert a gép nem a természetes zörejek és hangok alapján működött, hanem kalimpált, dobálta magát a fürdőszobában. Az első mérgük és csodálkozásuk után O. Miklós visszament az áruházba és reklamált a hibás gép miatt. Még szerencse, hogy az ott dolgozó eladó nagyon készséges volt. Megígérte, hogy két napon belül új gépet szállítanak, a rosszat elhozzák. Így is történt, a kicserélt gép rendesen működött. A reklamáció miatt O. Miklósnak a feje sem fájt, mert tudta joga van megkapni azt az árut, amelyért fizetett.
*
T. Péter, aki túl volt az ötvenen, felnőtt férfi volt, köztiszteletben állt, egy önkormányzati irodában dolgozott, Mindenki ismerte családi viszonyait, apja az ország másik felében élt idős anyjával. Már korábban kapták a hírt, hogy T. Péter apja kórházba került, infarktust kapott. Állapota kritikus. Sajnos már csak arra a lesújtó, szörnyű hírre vártak, amely be is következett. Éppen nem volt az irodában, de amikor visszajött, kollégája közölte a telefonon kapott halálhírt. T. Péter leült, magába roskadt, a sírás feszítette, de arra gondolt, hogy egy meglett, felnőtt férfinek nem illik sírni. Aztán a feszültség elhatalmasodott rajta, megeredtek könnyei és arra gondolt, hogy jogom van sírni. Valóban jogunk van a síráshoz, ha ezzel megnyugtatjuk magunkat.
*
D. Ferenc ötven éves, feleségével pontosan huszonöt éve házasok. mondhatják magukról, hogy boldogan élnek, az egyik faluban laknak, családi házban. Két gyerekük született, mindkettő lány, már férjnél vannak, pontosan négy unokájuk van. Nincs veszekedés köztük, jól megértik egymást. A titok csak annyi, hogy tiszteletben tartják egymást és érzékelni tudják, ha a másik egyedül akar lenni, szeretné zavartalanul gondolatait rendezni. Tehát tisztában vannak azzal, hogy a másik félnek joga van az egyedüllétre.
*
Összefoglalva meg kell állapítani, hogy az emberi együttlét akkor zavartalan, ha tiszteletben tartjuk a másik fél érdekeit és nem akarjuk azt a miénk alá gyűrni. Az emberi jogok, melyhez minden embernek joga van nagyon széleskörű. Megfogalmazni, sorba szedni sem egyszerű feladat. A józanul, tiszta fejjel gondolkodó ember ezeket a jogokat és vele járó kötelezettségeket egyszerűen, zökkenő mentesen eltudja rendezni. Úgy szokták mások megfogalmazni az asszertív gondolkodású ember jellemét, ő egy tisztességes, józan gondolkodású, udvarias ember, aki nem akar a másik fölé kerekedni.
Hozzászólások