A Nap fényfogát a felhőkbe vájja,
szeme a hajnal bársony pupillája:
kerek, ábrándos, és semmi rés,
finomra csiszolt kaboson ébredés.
Vadász vagy, és zsákmány, semmi tévedés!
Bár egy kő, de legendája szép, mesés:
talán mélyről feldobta özönvíz árja,
tibeti szoborban mágusát várja?
Irizál, ha beléd lopódzik a félsz.
talizmánodként vele bátrabban élsz,
ha magadra maradsz, majd hozzád simul.
s legszebb örömeidben veled vidul.
Minden látó, de hallgat benn a titok,
mint a kőbe zárt barna vasoxidok!
A tizenkét mesterkristály sorozatból
Hozzászólások