Tisztelt Olvasók!
Most egy olyan sorozatot olvasnak, amelynek forrásai a szerző magán-archívumából valók. Ezeket szeretném a közvélemény elé tárni folyamatosan, de úgy, hogy különböző korszakokból közöljek és kommentáljak egy-egy olyan írást a sajtóból, amely a pécsi (és néha az országos vagy a vidéki) színházi életünket jellemezte a megnyitástól a színházak államosításáig. Nem az a szándékom, hogy színház-történetet közöljek, vagy egy-egy forrás „utóéletét” írjam meg, hanem az, hogy az olvasó közönség elé tárt forrás „erejével” jellemezzem azt az időszakot.
1899: Színházi hírek februárból és májusból
A Pécsi Nemzeti Színház képeslapon (Forrás: Csorba Győző Megyei Könyvtár Helytörténeti Gyűjteménye)
Térjünk vissza a 19. század utolsó évéhez. A már sokat idézett, liberális irányultságú Pécsi Napló (1892-1944) 1899. február 24.-i számának „Színház és művészet” rovatában a következő tudósítás jelent meg a pécsi színházbarátok örömére.
Balla Kálmán 1929 (Forrás: Wikipédia)
„ – Balla Kálmán jutalomjátéka. Ma délelőtt 10 órára minden ülőhely elfogyott a színházi pénztárnál. Este már csak földszinti álló és karzati helyek árusításával foglalkozott a színházi pénztár. Tegnap és tegnapelőtt, amikor a Fekete vér és Nebántsvirág (sic!) került színre, alig néhánya forintot vett be a pénztár, amint most már csak különös ínyencz (sic!) falatok vonzzák a közönséget.
Ma este Balla Kálmánnak népszerűsége, szövetkezve ’Herczeg Ferenc-féle Gyurkovics leányok’ nagy sikerével, okozták a gyönyörű telt házat, melyet öröm volt nézni. Közönségünk színe javát ott láttuk, és a ’Gyurkovics leányok’ továbbra is vonzerőt fognak gyakorolni. Pompás és jóízű egy darab is ez. A közönség ki nem jő a jő hangulatból, s szinte hálás Herczeg Ferencznek, hogy nem drámázik, nem filozofál, nem okoskodik, nem diskurál többet a kelleténél, hanem rövid páros, hármas, négyes és nagyobb jelenetek gyors egymásutánban követik egymást. Mindig történik valami, mindig ott dereng a színpadon a napsugár pajzán mosolyával, és bármily sablonos legyen is a ’Beszéljen a mamával,’ egy képet föst (sic!) vele a családi életből, és azzal könnyen férkőzik szíveinkhez.
Herczeg Ferenc (Franz Herzog) (Forrás: Wikipédia)
Herczeg életképe tehát teljes sikert ért el nálunk is, és így jó gondolat volt Ballától, hogy Herczeggel tartva nem kalandozott messze tárgyért, hanem a közelből vette jutalomjátékát. Rokonszenves tapssal és pompás babérkoszorúval, sárga-kék hosszú szallaggal (sic!) és e fölírással: ’A pécsi közönség kedvenczének (sic!)’ fogadták, és sűrű tapssal honorálták játékát is, melylyel (sic!) tökéletes Horkay Ferit hozott a pécsi színpadra.
Egyáltalában kitűnő e darab előadása a pécsi színpadon, és Szóhner Olga Miczije (sic!) is sejteti velünk, mire vitte volna ez a fiatal naiva, ha mindig komolyan foglalkozott volna szerepeivel, és a színpadot tekintette volna azon helynek, melyen győznie kell. A győzelemhez szükséges eszközökben nem szenved hiányt. Ezen szerepe után szintén sajnálni kezdjük, hogy meg kell tőle válnunk. De jók Benkő Jolán, Angyal Ilka, Kovács Mariska, Hunyadi Józsefné, Peterdi Sándor, Erdélyi Miklós és Bihari Ákos is, és valamennyinek van benne része, ha eredeti színdarab évek óta úgy nem tetszett nálunk, mint a Gyurkovits (sic!) leányok.”
Balla Kálmán (Károly, Endre, 1869-1946) színész, színigazgató filmszínészként is bemutatkozhatott: 1920. és 1941. között 9 filmben kapott szerepet. Jó érzékkel kora egyik vezető írója, drámaírója, lapszerkesztője, Herczeg Ferenc (Franz Herzog, 1863-1954) 1893-ban megalkotott darabját választotta jutalomjátékául. (A jeles partnerek közül Peterdi Sándor játékát már egy előző részben méltattuk.)
Szohner Olga (Forrás: Wikipédia)
Szohner (és nem Szóhner) Olga (1875-1966) színésznő számos sikert ért el pályája során. 1900-ban tőlünk Nagyváradra szerződött. 1919-ben azonban férjhez ment a nála 12 évvel fiatalabb (!) Domán László bankvezérhez, és elhagyta a pályát. Bár nem volt szokatlan akkoriban a „szép színésznő, gazdag férfiú” házasság, nagy női vonzereje lehetett, hogy egy 12 évvel fiatalabb bankvezér „fejét csavarta el!”
A fenti cikk után pedig a „Somogyi Károly balszerencséje” című tudósítás kapott helyet a lapban, közvetlenül alatta.
„Mialatt Sopronban azért folyt az agitáczió (sic!). Somogyi Károly ellen, hogy ott, tekintettel a szabadkai színi idényre, január 1.-je helyett csak február 1.-jén kezdhette volna meg a színi idényt, az alatt fölöslegessé vált minden agitáczió (sic!), mert Somogyi Károly a mai nappal elesett a szabadkai színháztól. Úgy járt ott, mint Pécsett, ott is desavuálta (sic! érvénytelenítette) a közgyűlés a bizottságot. Szabadkán a jelenlegi szabadkai igazgató, Pesti Ihász Lajos mellőzésével a színügyi nagybizottság többsége Somogyinak véleményezte a színházat, mire a közönség körében mozgalom indult meg a jelenlegi igazgató mellett, aki már szervezte is a jövő évre színtársulatát.
Somogyi Károly (Forrás: Wikipédia)
Oda szerződtek többek között Sugár Aranka, Csiky László volt pécsi elsőrangú színészek. Így a közgyűlés elé került az ügy, melyet ma tárgyalt a színház bérbeadása tárgyában, mely délben Szabadkáról vett táviratunk szerint egyhangúlag Pesti Ihász Lajos jelenlegi igazgatónak adta ki a színház bérletét.”
Somogyi Károly (1845-1908) színészről, színigazgatóról, rendezőről már többször esett szó (ő volt színigazgatónk a Pécsi Nemzeti Színház 1895. évi megnyitásakor), de kora másik neves színészéről, színigazgatójáról, Pesti Ihász Lajosról (1849-1935) eddig még nem. Sajnos, vezető színházi emberrel is előfordult ilyesmi, aminek most Somogyi Károly is „áldozatául esett.” (A lap tudósítói hálózatának erősségét mutatta az a tény, hogy erről azon nyomban tájékoztathatták vidéki közönségüket!)
És még nincs vége itteni idézeteimnek, ugyanis egy harmadik írás is követte a fentit, mégpedig „–Érdemes színésznő jutalomjátéka” címmel, amely Benkő Jolánról szólt. „Hétfőn, e hó 27.-én Benkő Jolánnak, a kitűnő anyósnak és népszínmű anyának lesz jutalomjátéka, melynek ’Éjjel az erdőn’ Rákosi Jenő népszínműve kerül színre. A jutalomjátékon Papné Doroghi Laura és még egy vendég működik közre, kinek föllépése a legnagyobb fokú érdeklődésre tarthat igényt.
Pesti Ihász Lajos (Forrás: Wikipédia)
De ez(t) (sic!) meglepetésként tartogatja a jutalmazandó közönségnek. Benkő Jolán valódi színészvér. Édes atyja (sic!) Benkő Kálmán író és a (fővárosi) nemzeti színháznak volt tagja. Ő maga már 13-14 éves korában a nemzeti színházban gyermek szerepeket játszott, és így ez idei jutalomjátéka egyúttal színészkedésének 25 éves jubileuma is lesz. Ha valaki, úgy Benkő Jolán az, aki megérdemli, hogy őt a közönség ezen alkalomból kitűntesse, mert őt mindig rendkívüli szorgalom és hivatásának komoly fölfogása jellemezték.”
Futaky Hajna (Forrás: Wikipédia)
Sajnos Benkó Jolánról központi adatot nem találtam, de édesapja, Benkő Kálmán színész, író (1824-1890) szerepel a Wikipédia nyilvántartásában. Persze a Futaky Hajna (1927-2011) által szerkesztett, 1992-ben Budapesten megjelent 2 kötetes „A Pécsi Nemzeti Színház műsorának repertóriuma bibliográfiával (1895-1949)” című összeállításában fölsorolják itteni működésének adatait. Az 1895/1896-os évadban már szerepel a társulat színésznői között (Balla Kálmánnal együtt). A következő, 1896/1897-es évadban már azt is megtudjuk, hogy anyaszínésznőként és komikaként számított rá társulata. Az 1897/1898-as évad után, az 1898/1899-es évadban pedig a társulat névsorában már drámai és vígjátéki anyaszínésznőként szerepel.
Rákosi Jenő síremléke (Forrás: Wikipédia)
Az újságban közölt jubileumi és jutalomjátéki előadás Rákosi (Kremsner) Jenő (1842-1929) 1889-ben kiadott népszínműve volt, amelyet kora másik ünnepelt írójának, Beniczkyné Bajza Lenkének (1839-1905) „Hármas határ” című elbeszéléséből írt, és vadosfai és zsidi Szentirmay Elemér (eredeti Nevén Németh János, 1836-1908) zenéjével szólaltatták meg. Rákosi Jenőről tudni kell, hogy ünnepelt író, újságíró, színházigazgató, lapszerkesztő volt, aki emellett főrendi házi tag, az MTA levelező-, a Kisfaludy Társaság rendes-, és a Petőfi Társaság tiszteletbeli tagja volt. A darabot először 1895. december 25.-én, a délutáni előadáson mutatták be Somogyi Károly rendezésében, ezt követte a már idézett 1899-es színre kerülés. Ezen az előadáson Kézdy (Kézdi) Juliska (Bodnár Julianna, 1868-1909) és Doroghy (Doroghi) Laura vendégszerepelt.
Most pedig Pécs korabéli vezető politikai és vegyes tartalmú, hetenként háromszor megjelenő lapjából, a Pécsi Közlönyből (1893-1913) idézek. Az 1899. május 10.-i lapszámban „Műkedvelői előadás” címmel a következő híradást olvashatták a pécsiek.
Szentirmay Elemér (Forrás: Wikipédia)
„A ’Pécsi Jótékony Nőegylet’ szegényei istápolására és saját pénztára javára május hó 20- és 21-ik (sic!) napjain a pécsi városi színházban műkedvelői előadást rendez, mely alkalommal színre kerül: A dolovai nábob leánya (sic!). Színmű 5 felvonásban: Írta: Herczeg Ferenc. Személyek: Vilma, Obetkó Gizella. Özv. Domaházyné, Szilvássy Jenőné. Szentirmay huszárszázados, Horkay Elemér. Szentirmayné, Szentgyörgyi Irénke. Tarján Gida főhadnagy, Jungmann Rezső. dr. Loránt hadnagy, Liebhardt József. Bilitzky Maróth herceg, (és) hadapród Salgó Sándor. Merlin báró, Szilvássy Jenő. Jób háziorvosa, Zelesny Károly. Miska, tiszti szolga, Wranitsch József.
Zelesny Károly (Forrás: Wikipédia)
Súgó: Etrai Elemér. Helyárak: Földszinti és első emeleti páholy 5 forint. Erkély-ülés első sor 1 forint 20 krajcár. Erkély-ülés a többi sorban 60 krajcár. Zsölle (sic!) 0 sor 1 forint 20 krajcár. Zsölle 6 első sor 1 forint…”
A műkedvelő színészek sorában Zelesny Károlyt (1848-1913), korának egyik vezető fotográfusát is megtaláljuk, akit erről az oldaláról eddig nem nagyon ismertünk. Emellett a város egyik vezető egyesületének művészeti tevékenységéről, az előadás szereposztásáról, helyárairól szintén képet kapunk. Az egyházi jellegű egyesület tekintélyének fokmérője volt, hogy ezt az előadásukat éppen a Pécsi Nemzeti Színházban tartották, tarthatták meg!
Hozzászólások