Komlós Attila és L. Csépányi Katalin a bemutatón
A pécsi Walzer Kávéházban (Ferencesek utcája 9.) január 7-én tartották a 13. Hetedhéthatár-füzet bemutatóját, valamint Komlós Attila fotókiállításának megnyitóját.
A Komlós Attila utazásairól szóló kötetet a kiadó, L. Csépányi Katalin mutatta be, egyben megnyitotta a fotókiállítást is:
Tisztelt Egybegyűltek, Kedves Barátaink!
Barátok jöttek most ide – olyan barátok, akik a négy az egyben jegyében köszöntik Komlós Attilát: névnapján, a mai Attila-napon; két nap múlva lévő születésnapján, a 36.-on; együtt örülnek vele az írásait tartalmazó Hetedhéthatár-füzetnek és a fotóinak a kávéház falán.
Attilát a Hetedhéthatár-füzetek sorában olyan barátok-szerzőtársak előzik meg, mint Mándoki László, Videcz Ferenc, Bogádi Kis György, Hegedüs Sándor, Kurucz Gyula, Motesiky Árpád, Kardhordó Kálmán, Tillai Gábor, Szarvas István. Minden füzet után az volt az érzésem, hogy az olyan jó lett, nehéz lesz a méltó folytatás. És mégis rendre sikerült. Mint ahogy most is. Az érdem a szerzőtársaké. A Hetedhéthatár köré olyan szerzők tömörültek, akik ilyen minőségre, ilyen színvonalra képesek. Akik mindig át tudják ugrani az egyre magasabbra helyezett képzeletbeli lécet, a minőségmércét.
Vadászat, néprajz, környezetvédelem, széppróza után most egy fotókkal teli 68 oldalas füzetben Komlós Attila utazásairól olvashatunk. Attila már bejárta a fél világot – és örömére szolgál, hogy megoszthatja velünk az élményeit, ez érződik minden sorából, minden fotójából. Látni, tapasztalni, ismereteket befogadni és mindezt továbbadni – ezek utazásainak céljai.
A fényképezőgépe mindig vele van, és jó szemmel örökíti meg a látottakat. Az általa megismert 35 országból nehéz volt kiválasztani az ebben a kötetben szereplő 18-at – mert mindegyik a kedvence lett: hol a táj, hol az emberek, hol a növényzet, hol az állatok miatt.
A barátság jellemzi legjobban az írásait és a fotóit: baráti szemmel tekint mindenre. Ezért is jó olvasni a beszámolóit az idegen tájakról és nézni a képeket – mert érezhető az a szeretet, ahogyan befogadja az ismeretlent. Ugyanezzel a szeretettel osztja meg másokkal, amit átélt: írásban, interneten, kiállításokon és előadásokon – így visz el magával sokakat olyan tájakra, ahová nagy valószínűséggel soha el nem jutnak, Komlós Attila által mégis ott járnak.
Az utazás sokszínű örömének továbbadási képessége tanulmányaiból is ered, hiszen a Pécsi Tudományegyetem földrajz-turizmus szakán végzett 1999-ben, és munkája is egy speciális idegenforgalmi terület: a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságán a kommunikációs és marketing feladatokat látja el.
A Hetedhéthatár magazin és Komlós Attila kapcsolata 2001-ben kezdődött, amikor is Montenegróról és Albániáról írt három részben a lapban. Ettől kezdve minden számban ott voltak az írásai, az övé volt az 5. oldal mindig. Tavaly, 2010 májusában jelent meg az utolsó nyomtatott Hetedhéthatár, és azóta a neten él tovább. De ez nem csak-ot jelent, nem azt, hogy csak a neten él tovább.
Ugyanis Attilának köszönhetően a honlapunk, a www.hetedhethatar.hu már 2003 óta ismert honlap, sokan látogatják. Pár hónapja a Netmester Produkcióval együtt új honlapot alakítottak ki, és ezzel Attila kilépett az eddigi „névtelenségből”: ugyanis a régi honlapon ennyi áll: Weboldal grafika, karbantartás: Komlós Attila. Az új honlapon végre a megérdemelt „rangot” kapja: szerkesztőként szerepel. A stafétabotot át kell adni egyszer a fiataloknak, és erre méltóbb személyt nem is találhatnék, mint amilyen Komlós Attila. Bízom benne, hogy sok elfoglaltsága mellett lesz ideje majd a jövőben is a Hetedhéthatárra, pár év múlva, amikor már egyedül marad a szerkesztő munkában, és nélkülem folytatja az 1997 decemberében elindított kulturális lap szerkesztését. Szerencsére lesznek segítői, hiszen a fiatalok mindig is itt voltak a magazin körül: Szigetvári Krisztián, Prim Péter, Szabó Péter Levente és a többiek. Ennyit a Hetedhéthatár múltjáról, jelenéről, jövőjéről.
Most nézzünk a falakra – hiszen az ott függő fotók arra várnak, hogy felfedezzük őket. A kiállított húsz kép mindegyikén olyan részlete szerepel az alkotó által szeretett városnak, Pécsnek, amelyet csak a látó szem észlel. Komlós Attila eddigi kiállításain és a különböző pályázati anyagaiban a világ valamelyik részét mutatta be, tehette ezt, hiszen – mint már említettem – 35 országban járt. Törvényszerűen következik a nagyvilág után a szülőváros rejtett szépségeinek megtalálása és bemutatása.
A megnyitóra készülve elküldtem valakinek ezt a húsz felvételt e-mail-en, mivel tudtam, hogy pécsi származású, és több évtizede nem járt már a városban. Kíváncsi voltam, mit szól a fotókhoz. Még aznap megjött a válasz:
„Több mint 60 év távlatából gondolok vissza Pécsre, ahol születtem és ahol életem legszebb két évtizedét töltöttem.
Tudom, hogy a város azóta nagyot fejlődött, modernizálódott, de sokat tett múltjának megőrzése, történetének feltárása érdekében is.
A város története a nagy történelmi vonulatok mellett, polgárainak, iparosainak története is. Rájuk emlékeztetnek a régi épületek évszámai, a mesterségeket szimbolizáló figurák, feliratok, amik sokszor elkerülik tekintetünket. Ezekre a részletekre tereli figyelmünket Komlós Attila tárlata.
Örömmel látom képei között a Pécsi Napló homlokzatát, a régi Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdai Részvénytársaság megőrzött bejáratát, az Elefántos ház hatalmas cégérét, és a többi emléket, követ, stukkót, amik mind a múlt megbecsülését jelzik számomra.
Itt-ott már repedezik a vakolat, vagy hiányzik egy jelkép, amit az idő, vagy a szándék távolított el a ház faláról. A túlhaladott jelképek eltüntetése azonban nem változtat a tényeken, a történelmet nem lehet nem-megtörténtté tenni. Őrizni kell, hogy emlékezzünk és tanuljunk belőle.
A város múltjának részleteire, a régi lakosok, szüleink, nagyszüleink és tovább, az emberöltők hosszú láncolatának tiszteletére, alkotásaik megbecsülésére hívják fel a figyelmet Komlós Attila művészi fotói.
Törekvéséhez gratulálok, és további sikereket kívánok.
Kamarás Klára
Letenye”
Barátunk és szerzőtársunk, Kamarás Klára szavaihoz csatlakozva én is további sikereket kívánok Attilának az alkotás és az élet minden területén! Ezzel a kiállítást megnyitom.
A kiállítás január 30-ig tekinthető meg a kávéház nyitvatartási idejében, naponta 8:00-23:00-ig.
Hozzászólások