Először is tisztázzuk: semmi közöm a jelzett intézményhez személyileg, leszámítva azt a gyönge szálat, amikor „boldogult úrfi koromban” akkori, későbbi szerencsétlen sorsú ismerősünket, Bagyari Gyulát elkísértük páran felvételijéhez. „Széchenyista” voltam, amikor kémiát tanultunk. Tanárnőnk az alma materéhez hűséges Varga Istvánné volt, és én nem voltam barátja – hogy finoman fogalmazzak – ennek a tantárgynak. (Varga Istvánnét a diáknyelv nyomán – Isten bocsássa meg nekünk – mindenki csak Giná-nak (Dzsinának) hívta, mert – és itt volt gonosz a „diáknyelvi bukfenc,” amely egyúttal a tantárgyának is szólt – az „Isteni” Lollobrigidához még csak véletlenül sem hasonlított szépségben.) Jellemzésére elmondom, hogy a lányom is ide járt később, de ő még mindig a gimnázium tanára volt! (Isten nyugosztalja haló porában!)…
A Rókus utcai épület (Forrás:Wikipédia)
Most pedig röviden szólok a „Vegykép” történetéről – Ronczyk Tibor volt igazgató gyűjtése alapján. A Felsőfokú Vegyipari Gépészeti Technikum és a középfokú Vegyipari Gépészeti Technikum alapítási éve 1962. volt, vegyipari gépészeti szakkal, két osztállyal, a Rókus utcai épületben. (Ne feledjük: a mecseki uránkészlet kikövetelte magának a hozzáértő szakemberek képzését.) Első igazgatója dr. Kisbán László lett. Az általános vegyész technikusi képzést 1967-ben indították, 1968-ban bővítették a Vörösmarty utcai épületben, egy-, majd két osztállyal. A fiúk mellett már lányok is jártak az öt párhuzamos osztályos intézménybe tanulni, tanulói létszáma elérte az ötszázat, neve Vegyipari Gépészeti és Vegyipari Technikummá változott, Amikor a felső- és a középfokú képzést 1970-ben szétválasztották, és az előbbi a Pollack Mihály Műszaki Főiskolához olvadt be, a középfokú Vegyipari Gépészeti Technikum igazgatói székébe Mányó Mihály került. Ekkor már kollégiuma, konyhája is lett a Hunyadi úton. Az 1970-ben indított oktatási reform eredményeként szakközépiskolává alakult át ez az intézmény is, 4+1-es heti rendszerben, és technikusi oklevelet az érettségi utáni külön képzés adott. Az atomerőmű gépészképzés 1978-ban indult, de amikor Paksra került, a Komarov Gimnáziumból a földmérő képzés került át. Ekkor vegyipari gépész, vegyész, villamos-, bánya-, bányaipari gépész, geológus és földmérő oktatás folyt itt.
Hevesy György 1943 (Forrás: Wikipédia)
Amikor Ronczyk Tibor 1990-ben átvette az intézmény vezetését, környezetvédő képzés is indult, az automatizálási és a számítástechnikai képzés mellett. Amikor pedig 1993-ban a Hunyadi úti épületet visszakapta a katolikus egyház, a volt Puskin téri katonai kollégium lett az új kollégiumuk. Az iskola pedig fölvette a Nobel-díjas vegyész, Hevesy (Bischitz) György (1885-1966) nevét. Az 1990-es évek nehéz gazdasági helyzete – például a bányák bezárása, az építőipari vállalatok megszűnése – miatt, a hanyatló évek után 1999-ben a városi közgyűlés azonban 37 év után egyszerűen megszűntette az intézményt…
Az egykori alma mater Rókus utcai épületénél 2022. szeptember 25.-én délelőtt 10 órakor nagy tömeg gyűlt össze: az iskola volt tanárai, diákjai, rokonok, ismerősök, számos pécsi polgár. Péterffy Attila polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd mások mellett dr. Ásványi József ny. főiskolai igazgató, Ronczyk Tibor volt iskolaigazgató, Halmos Gábor egykori diák emlékezett az intézményre, a tanárokra, a diákokra, és az ott eltöltött évekre. Diák volt itt a közreműködő Stenczer Béla színművész, és a dalban megidézett Rudán József (Joe) énekes is, a konferálást szintén egy volt diák, Albert-Sütő Márta vállalta. A megható ünnepséget a falon elhelyezett emléktábla leleplezése, Petkó Tamás plébános, egykori diák emléktáblájának megszentelése, majd megkoszorúzása, és számos közös fényképezés zárta…
Hozzászólások