Kisebb világok

Keresés

Galéria

Szerző: Hetedhéthatár ⋅ 2022. november 12. ⋅ Hozzászólás

Címkék: Budapest, Kiállítás, Ludwig Múzeum

Bazári látványosság, tudományos szemléltető eszköz, gyermekjáték, vagy terápiás eszköz?

A művészet és szórakoztatóipar szerelemgyermekeként született dioráma a 20. század eleje óta a természettudományi múzeumok kedvelt, ám ma már gyakran kritikusan szemlélt prezentációs eszköze. A festészeti eljárásokat, szcenikai megoldásokat és optikai illúziót ötvöző prezentációs formátum lehatárolt doboztérben, a realitás illúzióját keltve, immerzív installációként hivatott egy-egy természettudományi, vagy antropológiai eredményt, elméletet szemléltetni a laikusok számára.

Eredete azonban sokkal inkább kötődik a vizuális művészetekhez, mint a természettudományokhoz. A fotográfia úttörőjeként ismert francia festő, Louis Daguerre a 19. század elején mutatta be az első diorámát Párizsban. Mindkét oldalukon megfestett grandiózus vásznakat rétegzett egymásra, majd fényeffektusokkal keltette életre a képet.

A dioráma oktató-magyarázó jellegén túl az ún. peep show-hoz, vagy kukucskáló dobozhoz és a 19. század második felében elterjedt babaházhoz hasonlóan mélylélektani hatásmechanizmusa által ér el zsigeri hatást a nézőben. A voyeurizmus már-már bűnös bizsergése a túlvilági misztérium közelségével és a fantáziavilág feletti teljes kontrol örömével társul. A kukucskáló doboz titokzatosságával, sejtelmességével a kimondhatatlant, vagy ábrázolhatatlant is megmutathatta, így válhatott idővel a groteszk, horrorisztikus fikciók kifejezésformájává. A diorámával szoros rokonságot mutató miniatűr babaház a gyermekpszichológiában előszeretettel alkalmazott terápiás eszköz a traumafeldolgozás során.

A Ludwig Múzeum 2023. január 15-ig megtekinthető kiállításán megjelenő kortárs művek, a dioráma komplex hatásmechanizmusát felhasználva kibogozhatatlan modern világunkat igyekeznek befogadhatóvá, értelmezhetővé tenni nemcsak a néző, hanem az alkotó számára is. Már-már misztikus jelentésrétegeket öltenek magukra a bemutatott művek. A misztikum gyermeki csodálatát felébresztve egy másik dimenzióba engednek bepillantást, legyen az tudományos fantasztikus, félelmetes, vagy csak egyszerűen a tudatalattink kifejeződése.

A bemutatott művek megjelenési formáit tekintve a tudományos igényű, terepasztalra emlékeztető reprezentációktól (Albert Ádám, Tranker Kata) az eklektikus gyűjteményeken át (BP Szabó György, Babos Zsili) a babaházakat idéző munkákig (Eva Gonggrijp, Szabó Eszter) terjed. Találkozhatunk miniatűr világokkal (Curtis Twalst Santiago), de akár monumentális immerzív installációkkal (Tracey Snelling), amelyekben akár el is veszhetünk. Több ízben kilépünk a doboztér meghatározta térből, és részei lehetünk a dioráma világának (Alexandra Crouwers, Daniel Ernst). Több műben is megjelenik a groteszk álomvilág (Karácsonyi László, Szöllősi Géza, Horror Pista, Janie Geiser).

A változatos művészi attitűdök a dioráma-érzés és befogadási mechanizmus különböző megjelenési formáit járják körül kortárs művészet eszközeivel.

Kurátorok: Jan ELANTKOWSKI, PETRÓ Zsuzska
Koncepció: PETRÓ Zsuzska

A kiállításhoz készült kísérőfüzet ide kattintva letölthető.

A kiállítás a Liszt Ünnep keretében a Müpa és a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum közös programja.

Alábbiakban a kiállításról adunk ízelítőt.

ALBERT Ádám: Alexander von Humboldt dolgozószobája, perspektívakabinet (részlet) 2011
plexi, MDF, dibond, bükkfa, rozsdamentes acél
A művész és a Kisterem jóvoltából

GOMBOS Andrea: Mindjárt hajnalodik, most már sárga az idő 2019
vegyes technika
Fotó: Egressy Orsi
A művész jóvoltából

KARÁCSONYI László: Fel akarok nőni (törpkukkolda) 2013
fa, nagyítólencse, műanyag, fém, LED, 20x15x35 cm
A művész jóvoltából

Nathalie DJURBERG & Hans BERG: Nem ketten vagyunk, egyek vagyunk 2008
videórészlet
A művészek és a Gió Marconi, Milan jóvoltából. Kölcsönzés a Julia Stoschek Foundationtől, Berlin/Düsseldorf