Néma szürkeség, ma
ismét szürke a föld, és
szürke az ég, mintha
a Nap megint elbujdosott
volna, csak a hideg őszi eső
cseppjei surrannak el
szemeim előtt, ha az ablakon
kinézek. Befelé fordul hát
inkább tekintetem, és
megpihen a kis szőnyegen,
ahol csöpp cicám mosdik,
szürke bundáján siklik pici
rózsaszín nyelve. Ágyamra
ugrik, dorombolása messzire
hallik. Hozzá nem ér el a kinti
szürkeség, világa kerek, egész.
2020 11 05
Szóljon hozzá!