Megbújt a sarokban egy apró kisleány,
kezében gyertya, a hajában szalmaszál.
Szeme lecsukva, amíg szépet álmodik,
életében e karácsony alig csak második.
Finom bőrén siklik a bársony holdsugár,
úgy ragyog benne, mint égi látomás.
Édest ölel álma, meleg tejjel kínál,
puha kéz simogatja maszatos, szép arcát.
Másik Édes, apja, csöndes hangján mesél,
nem ért szinte semmit, a szó szívében regél.
Bársony illat, kalács, fahéj és szegfűszeg,
mint hó a napsütésben, az éjben tűnik el.
Hozzászólások