nem tudom, milyen világ készül
lesz-e benne színháznak hely
szék hol felolvasni Thomas Mann leül
körülötte a földön ülőhely
nem tudhatom jelent-e bármit
a repülőnek mi fölöttünk zúg
hogy mi itt lent még nőni hagyjuk
füveinket és mesét hallgatunk
tán megmarad e szó is: talán
ad még esélyt nekünk az ég
benne Urunkkal, akit várunk
s ki, mint ígérte, nem késik el
nem tudom mit hoz a holnap, de hiszem
nem múlik el a világ míg
fel nem nő az új ember, a jó
és a szemekből könny nem pereg
mikor állhatatosak megrendülnek
állhatatlanok kibillentek már
semmit nincs, amihez mérni
s mintha mindent a dolgok tartanának
de ha azok lelke is kibillen
s megunnak állni egy helyen
világégés lesz, ne vond a vállad
hogy ki bánja azt, ami eltűnhet
megsemmisülhet mit örökre szántak?
égni fog mindig, másképp nem lehet
fájni az ész és emlékezni arra
mit igazán soha, soha nem bánt meg
vajon indulata alábbhagy egyszer
mementó marad, ha még lesz kinek
hogy ilyen többé ne történjen
jutalma a harag, azzal mire megy?
a többiről, mi lesz, most nem mesélek
nem ismerem a hajszálereit
a mindenségnek, amit nem is értek
csak zúgnak róla bennem sejtjei
2023. január 3.
Szóljon hozzá!