A Sors mérlegén • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

A Sors mérlegén

Idei „Isten” –
tavalyi fájdalom –
tavaszi zsondulás –
Jós-erő!
Jövőnket égbe ragadják a Csillagok,
ha fekete árnykövek hulltanak
az ismeretlen völgybe le –
s míg epileptikus fák lombzizegése
rövidre zár,
fényerejű imák csörgedeznek alá az erekben.

Halovány felhők szegélye alatt
ármánytanult joghatóság-tanúság:
A talán
s a mégse könnyebb itt/ott
határmódosító akaratában,
a kibicsakló most és a régen-voltak
elmásítását „feledők” között,
„büntetőjogilag felelősen,
én, Vasi Ferenc Zoltán
-,
az alkotmányos törvénysértések ismeretében,
vérütötten,
gyalázva át-kasul,
szükségből nélkülözésbe döntve,
területszerzők ellenében,
mindhalálig elszerződve a Teremtés fajfenntartó ösztönével,
így tagosodván pulyagondok bizományául,
égbolt-gazdag bánat-dúsan,
végre felveszem (hiszem vallom  cselekszem)
analfabéta nagyanyám
Szent-Nehéz Szívének krisztológiáját,
s a vershad-kötelesek szimultán
Ítéletét-:
Szólj őszintét, ne csak a fonákját!


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS