Mécs Imre családtagjai a Facebookon tették közzé a hírt ma délelőtt: „Mécs Imre életének 90. évében, otthonában, szerető családja körében, csütörtök reggel hunyt el.” A legnagyobb közösségi oldalon sorra jelennek meg a visszaemlékezések, ezen nyilvánosan megosztott gondolatokból idézünk, nekrológ helyett…
Mécs Imre
Kép forrása: Mécs Imre Facebook oldala
„Isten veled, Imre!
Arat a halál a magyar glóbuszon – írtam néhány napja, Gazsi halálán szomorkodva. És tessék. Még TGM halála felett érzett gyászból sem ocsudhattunk fel, máris egy újabb lesújtó hír: Mécs Imre is eltávozott közülünk.
Mécs Imre egy igazi élő legenda volt mostanáig, az 56-os forradalom egyik hőse és halálra ítéltje, aki úgy tudta megőrizni hitét, derűjét, emberszeretetét, hogy egy éven át várta a halálsoron az ítéletvégrehajtást.
Mécs Imre az egyik legtisztább, legbecsületesebb és legnaívabb szereplője volt a rendszerváltás utáni politikai életnek – talán éppen a naivitása és becsületessége óvta meg lelkének tisztaságát.
Idejekorán kilépett a nagypolitikából, a 2010. utáni mocsárban már nem vett részt. A közéletnek azonban a legutóbbi időkig aktív résztvevője volt, szinte minden valamirevaló tüntetésen, ellenzéki rendezvényen ott volt. Még akkoris, amikor egészségi állapota miatt láthatóan ez már nem volt könnyű neki
Hiányozni fogsz nekünk, Imre. Legyen Neked könnyű a föld!” – Szent-Iványi István
„Életének 90. évében, elhunyt. Mécs Imre az ’56-os hős, a szabadságszerető hazafi, a tisztesség, a demokrácia jelképe. Hitvallását egy mondatba sűrítette: „Szabadság nélkül nem lehet élni.”. Mindenhol ott volt, ahol ezt meg kellett védeni.” – Margittai Péter
„Nyílt levél Magyar Fruzsinának!
Drága Fruzsina!
Több mint részvétem. Szeretetem.
Férjed, Mécs Imre, leírom, mert nem félek a szótól: hős ember.
Imre, akit Kádár diktatúrája először halálra ítélt, majd hosszú börtönre, egyike volt azon kevés ötvenhatos forradalmárainknak, akik a börtön után nem csupán keresték helyüket az életben, ami szintén pokoli feladat lehetett, hanem ismét ellenálló lett: tagja, tisztelt és megbecsült, tekintélyes tagja lett a demokratikus ellenzéknek. Emlékszem ’79-ben tátott szájjal hallgattam Imrét, mert addig soha nem beszéltem még halálra ítélt emberrel. És Imre alapító tagja lett sz SZDSZ-nek, arra is emlékszem, hogy az alapításra gyorsan kellett hazavezetnie Münchenből, de Imre jött, és tette a dolgát ismét.
Aztán például a Szabadság téri rémszobor elleni ellenállás egyik hőse és fotósa lett. Találkoztunk a bíróságon, ahova ismét az ellenállás kényszere vitt titeket.
És Imre minden tüntetésen ott volt, fényképezett, és harmadszor is ellenállt egy diktatúrának.
Van öt nagyszerű gyereketek. Vagy Te, van a bátyád, sógornőd, az ő gyermekük, mindannyian Imréhez hasonlóan ellenállók minden diktatúrával szemben, nagyszerű család.
Drága Fruzsina, ismét csak szeretetem és vigyázz magadra. Imre hős volt, és ezt nagyon nagyon kevés emberről lehet elmondani.
Nehéz, de szép, mert nagyon emberi élete volt Imrének.
Ég vele.” – Kardos András
„Mécs Imre az egyik legszeretettebb 56-os forradalmár volt körünkben. Ő tényleg a szabadság, a demokrácia lelkiismeretévé vált. Radnóti-díjas, aki mély humanizmusával igazi példaképe lett a hazai demokratikus közéletnek. Sajnálatosan sok kurzusforradalmár túl üvöltötte szerény, csendes, de határozott hangját. Mivel bátor tiltakozásaival szembeszált a mai demokrácia megszüntetésének folyamatával, az utóbbi évtizedben méltatlanul háttérbe szorult a hazai sajtóban, amelyet 96%-ban az önkénymédia ural. Sokan nem tudják, de aktív szerepet vállalt a 90-es években a Gyermekbarát Alapítvány kuratóriumában is.” – Hanti Vilmos
„Elhunyt Mécs Imre. Újabb ’56-os hős hagyott itt minket, aki a szabadságot és a hazáját egyformán szerette. Az emberek elsöprő többségénél jobban. Lenyűgöző jókedélye, jó szándéka, alázata és közel 9 évtizeden át megőrzött, őszinte mosolya és töretlen hite a társadalmi folyamataink javíthatóságában, a halhatatlanok közé emelte őt. Éppen ezért nehéz elhinni, hogy ma mégis megtörtént: itt hagyott minket. Hálás vagyok érte, hogy ismerhettem. A vidám, minden értelemben vett bölcs létezése hozta azokat a pillanatokat, amellyel akaratán kívül is tanított mindnyájunkat, akiknek megadatott, hogy közelről láthattuk őt, mint amikor megnyerő egyszerűséggel festette le a 301-es parcellában 1956 forradalmát, majd egy óriási csokor virággal a kezében — amely egy-egy szálból, csokorbakötés nélkül ékesítette a beszédet, amit kizárólag ő hozott és fogott a megemlékezésen végig –: „Hoztam virágot a barátaimnak.” Rajta keresztül, talán olyan ’56-osokat is a barátainknak érezhettünk, akiket meggyilkolt a „rendteremtő” hatalom.
Megráz a halála! Csak az vigasztal, hogy aki ilyen könnyedén vette az élet legnagyobb viharait is, annak talán a föld is könnyű lesz! Nyugodj békében, Imre! Nem találok kifejezést, mennyire fogsz hiányozni. Nem csak a tüntetésekről! A társadalomból. Azoknak is, akik erről még nem is tudnak. Jó utat! Köszönöm, hogy ennyiféle módon mutattál utat! Eztán is így lesz!” – Dr. Bősz Anett
„Életének kilencvenedik évében elment Mécs Imre is. Az egykori ötvenhatos halálraítélt szó szerint az életét tette fel a magyar szabadság ügyére, hős forradalmárként, a Kádár-rendszer konok ellenállójaként, a demokratikus ellenzék tagjaként, liberális honatyaként, publicistaként is ezért küzdött. Mert, ahogy ő mondta: „Szabadság nélkül nem lehet élni.” Halálával egy elkötelezett demokratát, egy nagyszerű embert veszített szabadságszerető közösségünk és egész Magyarország. Nyugodjon békében!¨ – Karácsony Gergely
„Még fel sem fogtuk, hogy elment TGM és most Mécs Imre is itt hagyott bennünket. Borzalmas ez a január. Mi meg itt maradunk ebben a lepusztult országban, kilátástalanul, már a síráshoz is fáradtan Nem hiszem, hogy volt/van Imrénél tisztább lelkű ember. Ahogy ő mondta „Szabadság nélkül nem lehet élni” – és ő szabadságban élt. Akkor is, amikor az életét fenyegették, akkor is, amikor a rendőrök üldözték, s akkor is, amikor a mostani kormányellenes tüntetéseken sétált és fényképezett. Ennek a végtelenül kedves és barátságos embernek az egész élete a tisztességről, az emberi méltóság tiszteletéről, a szabadság védelméről szólt. Alig akarom elhinni, hogy nem találkozunk többet…¨ – Niedermüller Péter
„Nincs sok példaképem a politikában – de Mécs Imre az volt, Göncz Árpáddal együtt.
Remélem, egyszer majd egy olyan Magyarországra tekintenek le onnan fentről, amilyennek ők álmodták – és amiért nekünk kell tovább dolgoznunk.
Isten nyugosztalja, részvétem a családjának, a barátainak!” – Kerekes Andrea
„Vannak emberek, akikről azt hisszük, sose mennek el. Időtlennek tűnnek, olyannak, akik mindig jelen vannak az életünkben, akiknél a születésnap csak egy alkalom az ünneplésre és az együttlétre, de igazából nem az évek számának növekedéséről szól.
Ilyen ember volt Mécs Imre is, aki azonban ma budai otthonában örökre lehunyta szemét. Mécs Imre hős volt, aki az ’56-os forradalom lángját minden körülmények között őrizte. Akkor is, amikor a Kádár-rendszer éveiben csak ellenforradalomnak lehetett gyalázni, és akkor is, amikor a rendszerváltás után végre méltó helyére került a nemzeti emlékezetben.
Feleségével, Fruzsinával gyakran találkoztunk kerületi eseményeken, Imre pedig személyes hősöm is volt, akivel többször együtt jártunk rendezvényekre, hiszen közös pont volt számunkra Nagy Imre emlékének őrzése. Ennek meghatározott koreográfiája volt: mindig ugyanabban a hidegkúti buszmegállóban ült be mellém az autómba. Először mindig szégyenkeztem, milyen rendetlen, de aztán ahogy Imre mesélni kezdett, rögtön rájöttem, nem ez számít. Szinte sajnáltam, amikor megérkeztünk, mert tudtam, most egy ideig fel kell függeszteni a beszélgetésünket. És hiába volt bármilyen izgalmas az adott rendezvény, alig vártam, hogy véget érjen, és az autóban folytathassuk a párbeszédet.
Mostantól nem tudok úgy elmenni a Kossuth Lajos utcai buszmegálló mellett, hogy ne jusson eszembe Imre derűje, bölcsessége és végtelen kedvessége.
Nyugodj békében, Imre!” – Őrsi Gergely
Hozzászólások