A kalap egy fejfedő, az időjárás szeszélyes mozzanatainak védelmére. Olyan költőt is megihletett, mint Kosztolányi Dezső. Az ő kalapja szerint: „voltam civilfej koronája, / én bús kalap, / koldus és gyászoló kalap.”
Ebben a történetben Torda Kázmér, mesterfodrász vall kedvenc kalapja történetéről.
Tordai Kázmér, ez a negyvenéves fodrász, elhatározta, hogy változtat öltözékén. Ezt azért kívánta megtenni, mert Kázmér, a hajfodrász a városban nagy hírnévnek örvendett és ő volt, aki a legelőkelőbb vendégek hajait ápolta.
Eddig eléggé lezser öltözetben járt-kelt a városban. A farmernadrág már volt vagy öt éves, a kockás ingje sem volt napra vasalt. A cipője pedig egy fehér sportcipő volt. Nem egészen tornacipő, de valami ahhoz hasonló.
A változtatást azért döntötte el, hogy azok a vendégek, akik hozzá járnak, mégse szégyelljék, hogy ilyen öltözetlen a fodrász mesterük. Úgy gondolta, hogy normális nadrágot fog venni, olyant, amelyik alkalmazkodik az időjáráshoz, Télen valami vastagabb szövetből, nyáron olyan szellős könnyebbet. Az ingjei is ehhez alkalmazkodjanak. Lehet egy szép mellényszerű pulóverrel kiegészíteni, hogy az átmeneti időszakban is használható legyen. A cipő pedig különlegesen szép, fényes legyen. Emlékszik, amikor még kisfiú volt, abban az utcában ahol laktak, egy szép, nagy házban élt egy ügyvéd. Ezt onnan tudta, hogy apja mindig mondta neki: – Köszönj az ügyvéd úrnak! Ilyenkor az ügyvéd visszaköszönt és a fején lévő kalapot jobb kezével megemelte, tiszteletet adva a köszönésnek. Még maradjunk a cipőnél, mert ennek a bizonyos ügyvéd úrnak a lábán mindig olyan fényes cipő volt, mint a tükör. Hogy csinálta ezt nem tudta, de biztos volt benne, hogy az ügyvéd úr szabad idejében biztosan kefélgeti a cipőit. Úgy döntött, neki is ilyenféle cipők kellenek. Legyen legalább négy pár, hogy azt bármikor felvehesse.
Az öltözékhez a legfontosabb kiegészítőnek a kalapot gondolta. Ha már jól öltözött, akkor csak úgy hajadonfővel nem szaladgálhat az utcán. Meg, ha betér valahová, mondjuk egy étterembe, vagy presszóba, milyen jól nézhet ki, egy kalapos úr. Mértéket, távolságot tartó, legalább is annak látszik. Tehát kell egy kalap, de milyen legyen az a kalap. Tordai Kázmér úgy gondolta, hogy a piacnál lévő újságosnál keres egy olyan újságot, amelyben férfidivatról van szó. El is ment Juditkához, így hívták azt a hölgyet, aki már régóta foglalkozik újságok árulásával. Ajánlott egy férfi magazint, melyben kalapokról is szó esett. Megvette és otthon leült a fotelba és tanulmányozta.
Sokféle kalapról esett ott szó, képek is voltak, de legjobban egy Fedora típusú kalap tetszett Tordai Kázmérnak. Már elképzelte, hogyan fogja viselni, hogyan fogja megemelni, amikor majd köszön valakinek. A legjobban az tetszett ebben a kalapban, hogy megírták, ilyen kalapot viselt Humphrey Bogart a Casablanca című filmben. Mikor ezt elolvasta, teljesen elájult és izgalomba került. Most már tudta, jó választás lesz ez a Fedora típusú kalap.
A nagy kérdés most vetődött fel, hol lehet ilyen kalapot beszerezni. Itt ebben a kisvárosban nincs kalapos. Volt, de valamikor a múlt század harmadik felében érdektelenség miatt a kalapos beadta a derekát, meg az engedélyét. A kalap elveszítette fényét, jelentőségét. Most ott álltak az emberek hajadonfővel és várták a jószerencsét.
Aztán eltelt olyan bő harminc év és megint kezdett divatba jönni a kalap. Pont ebben az időszakban fogalmazódott meg Tordai Kázmér fejében, hogy a fejére is kellene valami, ha nem más, legalább egy kalap.
Pestre utazott, és már utazás előtt felderítette, hol van egy kalapos mester. A Bajcsy-Zsilinszky úton talált egy mestert. Aki szívélyesen fogadta és mindjárt méretett vett a fejéről egy mérőszalaggal. Mondta is a méretet:
– Önnek egy 54-es, XXS-es kalap kell –folytatta: Milyet szeretne?
– Fedora típusút! – válaszolta Tordai Kázmér.
A kalapos mester végigmérte őt és megkérdezte, mi a szakmája?
– Fodrász vagyok, férfifodrász! – válaszolta büszkeséggel.
– Akkor önnek ebből a kalaptípusból, úgynevezett iparos kalap kell. – mondta és a készletből mindjárt elő is vett egy szürke színű kalapot. – Iparos formáját megadjuk, ez a hosszában a fejtetőn betörve – mondta a kalapos és máris a megnevezett formát adta a kalapnak.
Tordai Kázmér azonnal fel is tette a fejére, odaállt a tükörhöz és nagy megelégedéssel nyugtázta az eredményt. Nem is kell becsomagolni, így megy most már haza is.
Amint leszállt a vonatról, máris használni kezdte a kalapot. Köszönt, jobbra, balra, felemelve a kalapot. Ilyen udvarias köszöntésre szinte mindenki válaszolt. Nagyon elégedett volt a választásával.
Másnap reggeltől új öltözetben jelent meg a fodrászmester. Mindenki csodálkozott ezen a hirtelen jött pálforduláson. A csoda három napig tartott, innentől kezdve csak kalapos fodrásznak becézték az emberek egymás között. Tordai Kázmér azonban nagyon élvezte a kalapemeléssel való köszönést, így mindenhová kalappal köszöntött be. Viselte, ha hivatalba kellett mennie, viselte, ha egy étterembe ment be, vagy más szórakozóhelyre. Elégedett volt a kalappal, csupán néhányszor gondolkodott el egy kicsit, a kalap mintha nagyobb lenne. Amikor felvette, lecsúszott egy kicsit a szemére, néha oldalt a fülére. Már arra kezdett gyanakodni, hogy talán vele van valami baj, talán kisebb lett a feje és ezért ez a bőség. Erről egyelőre nem akart senkinek sem beszélni. Kezdett belenyugodni, hogy az ő kalapja ilyen, ezt kell viselnie. Még eszébe jutott, hogy talán orvoshoz kellene fordulnia, állapítsa meg a változás okát. Teltek a napok, hetek, a kalap úgy viselkedett, mint az utóbbi időben. Egyik este, amint hazaért, a felesége kérdezte tőle:
– Mi van ezzel a kalappal?
– Mi volna? Nincs semmi! – szögezte le Tordai Kázmér és nézte a feleségét.
– Mintha nagyobb lenne! – mondta az asszony.
– Talán a fejem kisebb! – próbálta a korábbi megállapítását erősíteni.
– Mutasd azt a kalapot – utasította az asszony. Belenézett a kalap belsejébe és felkiáltott: – Te Kázmér, ez nem 54-es, ennek a száma 58-as. Biztos elcserélted valahol.
Tordai Kázmér elkezdett kutatni emlékezetében. Sokfelé járt, a kalapja néhány fogason lógott, de mindig megvolt, még akkor is, ha több kalap volt a fogason, neki mindig jutott egy belőle. Így nem is gyanakodott. Tehát megint az asszonynak lett igaza, mint általában szokott.
Hozzászólások