Kopár ágak
nyújtózkodnak
az ég felé
tavaszt várva.
Árva fészek,
nincs lakója,
elköltözött,
visszavárja.
Bokor alatt
élet sarjad,
áttöri a
nedves avart.
Egy kis harang
illatot szór,
szárba szökken
a kis hunyor.
Szépirodalom - vers
Hunyor
Partnereink
Hozzászólások