A karácsony és újév közti s az ünnepek utáni csendesebb napokban két szerzőtársam kötetét olvastam, ízlelgettem.
Régi tanárkollégám-barátom, Videcz Ferenc elegáns kötésű könyvét már kézbe venni is jó volt. A fedőlap képének szürke felhői közül kipiroslik a cím: Tucatversek. Nocsak! Így minősíti a szerző saját alkotásait? Ez a figyelemfelkeltő szóösszetétel mindenkit kíváncsivá tesz. Belelapozva a könyvbe meg is tudjuk: ciklusonként tizenkét-tizenkét mű sorjázik a kötetben. Tucatnyi gondolat, érzés, hangulat – legalább egy tucatig számlálható különböző bravúros formai megoldásban.
Tucatra-valóan sok felhős napot, évet, korszakot átélt nemzedékünk e költőjének hangja nagyon keserű, helyenként gyilkosan ironikus. Az első ciklus Két kő közötti őrlődésünk tengernyi fájdalmát, csalódását fogalmazza meg a nyitó Curriculum vitae béna teknőc metaforájától a csúcsragadozó (ember) torz Értékrendjének bemutatásán át az Apokalipszis rém-szakadékáig. Az Ördögszekér ciklus epigrammáiban és a Diagnózis szonett-koszorújában is világunk, társadalmunk betegségeiről ír leleplező sorokat: napjaink ifjúsága majom-nemzedék, balkanizálódó bérrabszolga-sereg; Pénzdob dübög, sznobok őrjöngve járják / Az ősi Mammon aranyborjú-táncát.
S bár az Ostoros tánc című ciklusban is ilyeneket olvashatunk: Nem lélek, csak a pénz motiválja az új sapienset, azért a disztichonok csúfolódó hangneme és játékos ritmusa valamelyest oldja a mondandó keménységét – akárcsak a Légy a tejben ciklus szójátékos rövid groteszkjei és az Újkori görög disz(nó)tichonok szókimondó sorpárjai. Tán még nincs veszve minden! – gondolhatja reménykedve az olvasó.
És valóban: végiggyönyörködve a szonett-formába öntött természethimnuszok szarvas-léptű rengetegét, dérkristály-zománcát, szinte hallva a cinke cippogását, a hóvirágcsengő-fohászt, átérezhetjük: mennyi örömöt adhat és ad is az erdő, a rét, az évszakok változása a költőnek és mindnyájunknak. De az emberek között is megtalálhatjuk a hozzánk hasonló értékrendűeket. A Csak neked ciklus személyre szóló üzenetei, költőtársakhoz, vadász-barátokhoz „küldött” szabadabb verselésű levelei mindannyiunkat meggyőznek erről.
Elkápráztató a versek mögötteseként megmutatkozó nagy műveltség, tucatnyi – történelmi, mitológiai, bibliai, pszichológiai, természettudományi, zenei, irodalmi, verstani – ismeret, az egyéni szóteremtés, a tömörítés és az időmértékes versformák kezelésének virtuozitása.
A kötet felépítése is tudatos szerkesztőre vall: a nagyon keményen „odatett” versek után játékosabb formák, majd lelkünket is megszólító, oldottabb költemények ciklusai váltogatják egymást.
Ahogy könyve címével, úgy a záró ciklus elnevezésével is eljátszik, próbára teszi a befogadót a szerző. A „hordalék” szónak ugyanúgy van pejoratív jelentése is – a köznapi beszédben –, mint a „tucat”-nak, de a tucat a nagy egységet, valamiből a teljességet is jelenti, a hordalék pedig az összegyűlő, már letisztult, leülepedett talaj-, kőtörmeléket, esetünkben: élettapasztalatokat, gondolatokat, leszűrt igazságokat. Itt már az anya iránt érzett gyermeki szeretet, az unokát dédelgető rajongás, a karácsonyváró áhítat, a szülőföld utáni vágy és a mindenki örömére fejlődő ékkő, kicsi város, Bonyhád dicsérete melegíti át a sorokat és az olvasó lelkét.
Így adnak Videcz Ferenc versei szellemi élvezetet és katartikus élményt. (Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2005)
_______________________
Az idei adventben már szinte elviselhetetlenné vált számomra az ünnepi készülődés harsány, vásárian csillogó-villogó elüzletiesedése. Hová lett gyerekkorunk havas decembereinek szívdobogtató titkokkal teli, száncsengős, angyalszárny-suhogásos karácsonyvárása? Megszülethet-e bennünk újra meg újra a betlehemi csoda?
Bandi András Hitem – Hiszem kötetének versei és történetei visszahozták ezt a már régen érzett csendes áhítatot.
Mint minden Isten-kereső ember, ő is vívódik, viaskodik a hit és a tagadás mezsgyéjén, le kell küzdenie kételyeit. Mindennapi életünk gondjai, nehézségei közepette keresi a kapaszkodót, lelkünk vigaszát, fohászkodik: Fogd meg a kezem, / s vezess a göröngyös ösvényen. // Újév előtt című versének záró szava már ez: Bízom. Karácsonyra várva fényt, melegséget, gyógyírt kérőn fohászkodik a piciny Jézushoz. A magyarsárosi karácsony emlékét idéző verse szívet melengető mesés, idilli kép a gyermekkorról. Hasonló érzésvilágúak az édesanyja alakját megéneklő versei (Anyám szemén át; Anyám; Anya, engedd el a kezem) is. Az Erdélyből Pécsre kerülő költő most, felnőttként – az idő és a tér távolságában – érzi igazán kettejük elszakíthatatlan összetartozását: talán most vagyok Tehozzád / lélekben legközelebb. / Rég nem látott édesanyám, / hidd el, én nagyon szeretlek! Kisfiához írt verse pedig arról tanúskodik, hogy lesz folytatás: akinek arcvonásaiban egykori önmagát véli felfedezni, annak átadhatja – ezekkel a versekkel, prózai szövegekkel is – érzéseit, hitvallását a hazáról, szülőföldjéről, természetszeretetéről; világlátó utazásainak emlékét, tapasztalatait, a húsvéti feltámadásba, újjászületésbe vetett hitét.
Különös hatásúak négy-, hatsoros kis versei, melyek pillekönnyűségükkel olyanok, mint egy-egy pillanatkép, sóhaj, fohász.
Prózai szövegei egyáltalán nem „prózaiak”. Inkább lírai hangvételű A pléh-Krisztus alatt című elbeszélése a falu megvetett, részeges Csiri Jánosának életmentő hőstettéről; a háború fiatal áldozatának szimbólummá növekedését megjelenítő Honvéd és a falurombolás terve miatt idegen földbe temetett Csordás Józsi bá’ szívszorítóan szép története (És a szekér elindult). Bandi András úgy tudja megidézni az erdélyi tájat, embereket gondolatvilágukkal, ízes beszédükkel, hogy mi, olvasók is köztük érezzük magunkat.
A kötetet nagyon szép, míves illusztrációk gazdagítják. Sikó Ágnes, Vernes Valéria és Orbók Szilárd képei, rajzai, grafikái témájukban, gondolatiságukban, hangulatukban igazodnak a szöveghez, sajátos művészi eszközeikkel megemelik a költői-írói üzenetet, s azt is megmutatják: rájuk hogyan hatottak Bandi András írásai. A „múzsák testvériségével” a művészetszerető pécsi unitáriusok igen szép kötettel ajándékoztak meg minket. Sokáig ható karácsonyi fényeit köszönöm-köszönjük.
Hozzászólások